Hihetetlen! Ki gondolta volna? Ne szépítsük, kevesen, alig páran! Sokan a pontszerzést is bravúrként élték volna meg előzetesen, erre tessék: az országban eufória uralkodik, amely egyhamar el nem csendesedik! Micsoda varázslat, káprázatos meccs, csoportelső a magyar csapat, az utazás folytatódik, az éjjel nem ér véget, hatalmas köszönet a labdarúgó válogatottunknak!

Koromból adódóan én nem, viszont idősebb honfitársaim olyat érezhettek kedden, amelyhez hasonlót legutóbb ötven évvel ezelőtt éltek át: a németek Mario Gomez góljával 1-0-ra legyőzték az északíreket, ezzel hivatalossá vált kicsi hazánk biztos továbbjutása a legjobb tizenhat közé a franciaországi Európa-bajnokságon! Már hétfőn is adott volt az esély erre, azonban Anglia nem bírt a szlovák gárdával, így matematikailag csak a hét második napján vált bizonyossá, hogy igen, ott leszünk kontinensünk legjobb tizenhat válogatottja között!

Tehát a szerdai portugálok elleni mérkőzést megelőzően a fő kérdés nem az volt, hogy sikerül-e az Eb egyik nagy meglepetését okoznunk, hiszen ezt már megtettük, hanem az, hogy kit kapunk ellenfélként, melyik nemzet ellen mutathatjuk meg ismét, hogy hiba lebecsülni a mieinket. Ha megnyerjük a csoportot, az E-kvartett második helyezettje, nagy eséllyel a belgák, ha második helyen végzünk, akkor az eddig alulteljesítő, de sokak által favoritként kikiáltott Anglia, ha harmadikok leszünk, a horvát válogatottat kaphatjuk, akik az utolsó játéknapon legyőzték Spanyolországot, ezzel megnyerve csoportjukat, kulcsjátékosuk, Luka Modric hiányában különösen bravúros eredményt elérve.

A helyszín ezúttal az impozáns Parc Olympique Lyonnais, ahol 55 ezer néző figyelhette a Magyarország – Portugália találkozót, az angol Martin Atkinson bíráskodásával. Ő egyébként előzetesen rossz ómennek tűnt, legutóbb az amszterdami vérfürdőt fújta nekünk, úgy kellett hozzáállnunk, pont itt a remek alkalom, hogy azt a megalázó 8-1-es kudarcot a feledés homályába juttassuk.

Számunkra a tét „mindössze” az, hogy ki kerül utunkba a folytatásban, a portugálok azonban győzelmi kényszerben léptek pályára, Ronaldóéknak eddig mindössze két döntetlenre tellett, sőt, még az izlandi védelem is több gólt számlált a mérkőzést megelőzően, mint a háromszoros aranylabdás klasszis, ha most felülkerekednek a magyarokon, meglehet a biztos továbbjutás, ráadásul csoportelsőként! Hajaj, nem olyan könnyű rajtunk felülkerekedni! Az tény, hogy az elmúlt tíz egymás elleni mérkőzésünkön nem sikerült a győzelem ellenük, mégis benne volt a levegőben, hogy ezen a napon meglehet, hiszen a továbbjutás biztos tudatában, picit felszabadultabban, ám mégis maximális koncentrációval, figyelemmel, fegyelemmel, miért ne törhetnénk az osztrákok és az izlandiak után mi is borsot a tornának a kelleténél nagyobb önbizalommal nekivágó ibériaiak orra alá?!

Storck, talán megfogadva Dárdai előzőnapi tippjét, és a sárga lapok baljós eltiltásainak árnyképében, változtatott, lehetőséget teremtve a keret többi tagjának. Bekerült Korhut, Lovrencsics, Elek és Pintér is! (szerencsére nem Attila, hol van már ő azóta!)

Szubjektívek, erősen elfogultak vagyunk, hazaszeretőek és kicsit vagy nagyon örömittasak, de ezzel a semlegeseknek is egyet kell érteniük: elkezdődött az Eb eddigi legjobb mérkőzése, legalábbis ami a gólokat, helyzeteket illeti mindenképpen!

Gera Zoltán bődületes találatával megszereztük a vezetést! A Ferencváros klasszisa, a jelenlegi keret egyik legismertebb játékosa, 37 évesen és 61 naposan az Eb-k második legidősebb gólszerzőjévé vált, Gerzsony 25. gólját láthattuk a válogatottban, jó az „öreg” a háznál! 1-0 ide, fokozódó nyomás a túloldalon! Azonban sajnos nem bírtuk ki a félidő végét, Guzmics picit bealudt, Nani egyenlített Ronaldo meseszép passzát követően! 1-1-el fordultak a csapatok!

A második félidőben bemutatkozhatott Bese Barnabás, a gólszerzőnket váltotta az MTK fiatal hátvédje, vele a mezőnyjátékosaink névsora kiteljesedett, mindenki képviselhette hazánkat élesben, a pályán. Biztos vagyok benne, hogy sokat jelent ez a fajta bizalom a szövetségi kapitány részéről, jól bánik a kerettel Storck, remek a csapategység, továbbá ami még fontosabb, senki sem ijed meg, készen állnak a feladatokra, képesek elvégezni a rájuk kiszabott szerepkört a srácok, kisegítik egymást, amennyiben szükséges. Taktikailag, fizikálisan szervezett és felkészített a csapat, amelynek játéka időnként élményfociba megy át, jól kontrollálva a védekezés és támadás közötti elengedhetetlen egyensúlyt.

A dicsérő szavakat követően, jöjjön egy gól, Dzsudzsák megpattanó szabadrúgásából egyből vezetést szereztünk a második félidőben, 2-1!  A felhőtlen öröm és a vezetés nem tartott sokáig, Cristiano Ronaldo megszerezte hazája által oly várt gólját, káprázatosan, sarokkal módosította 2-2-re az állást! A Real Madrid sztárja az első játékossá vált, aki négy különböző Európa-bajnokságon is betalált: 2004, 2008, 2012 után 2016-ban is összejött! Szenzációs teljesítmény.

Messze még a vége, mentünk tovább előre, jöhetett egy újabb pontrúgás, ezúttal is legjobb specialistánk a labda mögött, Fortuna istennője pedig velünk, tombolhatott a magyar tábor, Dzsudzsi újra betalál, 3-2, mámor itt, Ronaldo-hiszti ott! Kétségtelen, felbosszantottuk a portugálok ászát, akit nehezen is tudtak tartani védőink, egyenlített újra, 3-3, micsoda meccs, ráadásul említhetjük Elek Ákos kapufáját, ami ha bemegy… de nem ment be, ne keseregjünk, hisz ki hitte volna, hogy ilyen apróságért búslakodunk majd Portugália ellen?! Zseniálisak a fiaink, akik a meccs végén a védekezés mintapéldányát szemléltették a világnak, örökre emlékezetes 3-3 lett a vége! Szép volt fiúk!

S mint kiderült, Izland minden gejzírforrást mozgósított a meccs hajrájában, klasszikussal élve, drámai döfést bevéve Ausztria szívébe, a szigetország a második, Portugália a legjobb harmadikok külön versenyében továbbjut és játszik majd a horvátokkal, de kit érdekel mindez, MAGYARORSZÁG CSOPORTELSŐ, és közben hivatalos, hogy vasárnap, június 26-án, 21 órától az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében, Toulouse-ban, MAGYARORSZÁG–BELGIUM mérkőzést rendeznek! Ne elemezzünk, ne latolgassunk, élvezzük, ez a siker minden büszke magyaré, felejthetetlen élményben részesültünk, nemtől, kortól, társadalmi hovatartozástól függetlenül egyként szurkoltunk és drukkolhatunk tovább, a fociláz folytatódik, talán csak most kezdődik, lesz mit mesélni az unokáinknak, köszönjük Nektek, fiaink.

„Mert az éjjel soha nem érthet véget…”