Végéhez értek az atlétikai számok, ezzel egyetemben végéhez ért a 2016-os olimpia. Volt minden a rekortán világában, mi szem s száj ingere: rekord rekord hátán, világcsúcsdöntés, öröm és bánat egyaránt jellemezte a mögöttünk hagyott tíz napot. Ami pedig minket illet: újfent úgy zárult egy ötkarikás viadal, hogy helyet követeltünk magunknak az éremtáblázaton!

1. Usain, Usain és még egyszer Usain!

Ki másról szólhatott volna ez az olimpia, mint az immár 30 éves Usain Boltról? Végleg révbe ért Jamaica büszkesége, aki immár kilencszeres aranyérmesként élheti tovább cseppet sem unalmas életét. Utoljára állt oda a rajtvonalhoz az ötkarikás játékokon, és ha már ott volt, rendesen odarakta magát. A százzal kezdte, magabiztosan utasította maga mögé riválisait (Justin Gatlin nyomába sem ért), igaz, 9,81-es eredményével kicsit elmaradt saját várakozásaitól - akárcsak pár nappal később kétszázon, ahol még fölényesebben nyert 19,78-cal. A csúcspontot a 4x100-as váltó befejező embereként élhette át, frenetikus sprinttel dicsőítette hazáját. Usain kilencedik sikerével utolérte nagy elődjét, Carl Lewist az örökranglistán. Lazaságban is verhetetlen, aki nem hiszi, nézze meg ezen videót, vagy inkább ezt! 

2. 43,03? OMG egy!!!

"Van Niekerk, te állat!" - nagyjából így ordított fel a Joao Havelange Olimpiai Stadion közönsége és tévénézők sokasága a férfi 400 méteres síkfutás befutójakor. No nem a végeredmény vagy a verseny izgalomfaktora miatt - Wayde van Niekerk esélyeshez méltóan diadalmaskodott, megelőzve a címvédő Kirani Jamest és LeShawn Merrittet -, sokkal inkább az órán látott négy számon döbbentünk le: 43,03, új világcsúcs!!! Történetesen a dél-afrikai kiválóság 24 évesen, egyszeres világbajnokként Michael Johnson megdönthetetlennek hitt 1999-es rekordját adta át a múltnak, ez körülbelül olyan szint, mintha a magyar válogatott megnyerte volna az idei foci Eb-t. Van Niekerk márpedig megcsinálta, Storck-csapat, ti következtek!

3. 29:17,45? OMG kettő!!!

Nagyjából ugyanazt művelte a hölgyek 10000 méterén Almaz Ayana, mint van Niekerk: végrehajtotta a lehetetlent. A fiatal etióp főfavoritnak számított, de arra, hogy felülmúl egy majd' huszonhárom év óta fennálló abszolút űridőt, ráadásul nem kevéssel, nemigen számítottunk. Sikerült neki: Wang Junxia 1993-as 29:31,78-ára most egy laza 29:17,45-öt pakolt rá. Noha az 5000 már nem jött ennyire össze Ayanának (harmadik lett), a sok emberfeletti riói teljesítmény közül az övé mindenképp az élmezőnybe kívánkozik.

4. Cipő nélkül is lehet futni, kérem szépen!

Emlékezetes mozzanat, nagy dráma, lényegében mindegy, minek nevezzük Etenesh Diro előfutamát 3000 méteres akadályfutásban. Az etióp atlétanő pazar sportolói tanúbizonyságról tett szert, példaként állhat a jövőben a fiatalok számára. Az utolsó bő ötszáz méterig semmi különleges nem történt futamában a szokásos helyezkedésen kívül, amikor is Diro lábára egy lökdösődést követően ráléptek, ennek következtében kilépett cipőjéből. Első próbálkozásra a visszahúzást eszközölte, ez azonban nem ment, így fogta magát, ledobta zokniját, majd a fránya lábbelit és a célig mezítláb ért el - természetesen sokat veszített és nem jutott tovább. Más talán feladta volna, ő sírva-küszködve nem tette, a szervezők ezután pedig szintén rendkívül szimpatikusan cselekedtek: helyet adtak az etiópok kérvényének, így Diro végül döntőzhetett, a 15. pozícióban zárt.

5. Feltűnő, szemtelen, mókás (?) viselkedés a dobogón

Izgalmas kakaskodás végén, utolsó sorozatbeli dobásával került a férfi diszkoszvetők trónjára Christoph Harting. A 2012-es olimpiai bajnok Robert Harting (aki gyenge teljesítményével meglepetésre nem került be a tizenkettes döntőbe) testvére tényleg hajszálnyi esélyt ragadott meg, de megragadta azt és 68,37-es hajításával egy csapásra szenderítette ki a végig vezető Piotr Malachowskit azon álmából, miszerint csak összejön az olimpiai bajnoki cím. Természetesen nagyon örült Harting, ám az ünneplést talán kissé túlzásba vitte: azt, amit a dobogón művelt, vélhetően kollégája, a szám hetedik helyezettje, Kővágó Zoltán is érdekesen figyelte. Harting jóformán végigtáncolta a német himnuszt. "Szeretek jó zenére mozogni!" - mondta boldogan nemsoká. Ki-ki döntse el maga, mi a véleménye az esetről! 

6. Semenya, ez férfimunka volt! 

Elnézést a primitív címért, de azok után, hogy Knézy Jenő hasonló jelzőt használt Kozák Danutáékra elsőségüket követően, talán ezúttal helytállóbb a kifejezés. Az atlétika világának egyik legmegosztóbb személyisége, a kelleténél több tesztoszteronnal rendelkező Caster Semenya londoni ezüstjét követően Rióban is megpróbálta, és milyen jól tette! Már a női 800 méteres síkfutás elődöntőjében mutatta, nagy formában van, a fináléban ráadásul még jobban kijött a lépés: egyéni csúccsal győzedelmeskedett. A károgók hangjai erősödnek, mi nem szeretnénk állást foglalni, de annyit megjegyeznénk: rémlenek valamiféle bajszos kelet-német futónők?

7. FAJDEK NINCS OTT A DÖNTŐBEN!

Konstatáltuk szemeinket forgatva a férfi kalapácsvetés selejtezőjében napjaink legjobb szakágbeli specialistájának harmadik próbálkozását követően. Tudniillik az a Pawel Fajdek, aki álmából felkeltve 80 méterre tudja dobni a szert, kereken 72 méterrel szégyenszemre a kvalifikációs sorozatban ragadt. Reménykedhettünk, hogy sérülésekkel tűzdelt címvédőnk, Pars Krisztián - aki a 4. legjobb eredménnyel került döntőbe - felül tud kerekedni fizikai állapotán, végül küzdött, hajtott, ez a hetedik helyhez volt elegendő. Győzött egyébiránt 78,68-as, rég nem látott soványka dobással a tádzsik Dilshod Nazarov.  

8. Brazil arany férfi rúdugrásban, Lavillenie újabb blamája

A rekortán egyetlen brazil érme egyben az ötkarikás játékok egyik legnagyobb sztorija. Thiago Braz da Silva 1993. december 16-án született, kiskora óta a rúdugrás a szenvedélye, ráadásul ezt a szenvedélyt mindig is igen magas színvonalon űzte: 2012-ben junior-világbajnok lett, 2014-ben már a felnőttek között villogott egy fedett pályás vb-4. pozícióval, idén februárban szintén tető alatt már Dél-Amerika-rekordot döntött. Ennek ellenére jóformán esélytelenül indult Rióban, és nem igazán tudjuk, mennyire tüzelte fel őt a hazai miliő, de hogy őrületes meglepetést okozott, az tuti. Már a kvaliban fel-felcsillant, igazán azonban akkor nyílt ki a szemünk, amikor az 5,65, az 5,75 és az 5,85 után az 5,93-at is átugrotta. Ekkorra mindössze ketten maradtak Mr. Rúdugrással - gondolhattuk, Braznak csodásan csillog majd az ezüst. Csakhogy amíg Renaud Lavillenie az 5,98-at igenezte, Thiago a 6 méteres álomhatárt átlépve másodjára az olimpiai csúcsot jelentő 6,03-at abszolválta, erre pedig Lavillenie-nek nem volt válasza. Hiába dörzsöltük a szemünket, hiába csipkedtük magunkat, valóban Braz nyakába akasztották a legfényesebb karikát! 

9. Mo, a mester

Nem inkább emlékezetes, sokkal inkább elismerésre méltó Mo Farah riói produkciója. A 33 éves szomáliai születésű klasszis szokásos duplázására készült, azaz 5000 és 10000 méteren az élre vágyott. A londoni olimpia, majd sorrendben a moszkvai vb, zürichi Eb és pekingi vb után összejött neki Rióban is: mindkét számban viszonylag egyszerűen, komoly rivális híján magabiztosan diadalmaskodhatott. Le a kalappal a "Mobot-póz" mestere előtt!

10. Yego drámája

Rendkívül peches olimpiai ciklust tudhat maga mögött a gerelyhajítás világbajnoki címvédője, Julius Yego. A kenyainak egyrészt már a brazil sportfővárosba való utazása előtt akadtak gondjai magával a transzferrel kapcsolatban, s mint kiderült, a baljós előjelek nem véletlen jelentek meg anno. Yego simán masírozott be a fináléba, ott első kísérletre 88 méter fölé került, amellyel méltó kihívója akadt az idei világranglistát vezető Thomas Röhlernek. Pontosabban akadt volna. Yego ugyanis igen csúnya bokasérülést szenvedett, óriási fájdalmai végett többi kísérlete feladására kényszerült: tolókocsiban, könnyekkel az arcán fejezte be a viadalt. Öröm az ürömben, hogy még így is ezüstérmet vehetett át (boldog is volt vele). Négy év múlva sikerül, Julius! 

+1: SOHA, SOHA NE ADD FEL!

Az olimpia a hősök versenye, ez idén is bebizonyosodott. A női 5000 méter egyik előfutamában az új-zélandi Nikki Hamblin és az amerikai Abbey d'Agostino sportszerűségben csillagos ötösre vizsgázott. Előbbi került először a földre egy kisebb összeakadást követően, bajtársa azonban ahelyett, hogy otthagyta volna őt, nemes egyszerűséggel megfordult, felsegítette Hamblint, miközben azt kiabálta: "ne add fel, be kell fejeznünk, ez az olimpia!" Hamblin erőt gyűjtött magán, olyannyira, hogy néhány másodperccel később ő visszhangozta ezeket a szavakat, hisz d'Agostino rogyott össze térdfájása miatt. Végül a kínok kínját átélve, de beértek a célba, ahol összeölelkeztek. Mindkettejüket a fináléba emelték a szervezők, ahol végül az új-zélandi tudott elindulni, d'Agostino térde nem jött rendbe. A tett erkölcsi nívóját mutatja, hogy a párost Pierre de Coubertin-díjjal jutalmazta a NOB: ők a történelem 18. és 19. olyan sportolói, akik megkapták az olimpiai eszme lobogtatásáért járó kitüntetést. Videó itt!

+2, számunkra az abszolút első: női súlylökés, Márton Anita bronzérmével!

Noha Pars Krisztiánnak és Baji Balázsnak nem sikerült a csoda, joggal lehetünk büszkék atlétáinkra, különösen algyői sportolónőnkre, aki annak rendje és módja szerint szállította a medáliát Magyarországnak! Izgalmas viadalt hozott a női súlylökés fináléja, Valerie Adams a végsőkig bajnoknak hihette magát, ekkor azonban jött a pillanat embere, Michelle Carter és túldobta az új-zélandit. A harmadik helyet 19,87-es, óriási országos csúccsal Márton Anita szerezte meg, stabil versenyzéssel hozta ki magából a maximumot. Már várjuk, ki lesz tokiói érememberünk! 

A képek forrásai: www.nso.hu/Szabó Miklós, www.habeshatube.net, www.skysports.com