A hölgyeknél Norvégia, az uraknál Franciaország a szuperfavorit Rio előtt kézilabdában, ám a mezőny egyre kiegyensúlyozottabb, 12-12 csapatból a dobogóra kilenc, illetve nyolc együttes is odaérhet.

Szinte hihetetlen, de – ha az 1984-es L.A. csonka olimpiát nem számítjuk – most először fordul elő a nyári játékok történetében, hogy magyar kézilabdacsapat(ok) nélkül zajlik le az aktuális 16 nap, erre 13 tornát kellett várni, hogy összejöjjön ez a nem túl dicsőséges esemény, pont akkor, amikor ha kijutott volna - akár - mindkettő válogatott, két újabb éremesélyt jelentett volna. Ám előbb a női nemzeti csapat bukta el története második legbalszerencsésebb meccsével (igen, az első 2000-ben volt…) a lehetőséget a kvalifikációs tornára való kijutásra: a 2015. decemberi világbajnokság nyolcaddöntőjében Németh András csapata a Kim Rasmussen által dirigált lengyel válogatottal csapott össze. Rosszul kezdtük a meccset, nagy hátrányból kellett visszajönni, amikor ez sikerült, megsérült Tomori Zsuzsanna. A második félidőben igazi káoszkézilabda volt, több volt a hiba – mindkét csapatnál – mint a jó megoldás, e játékrész közepén Görbicz Anita sérült meg, így két legnagyobb klasszisa nélkül ment bele a hajrába a csapat. Ezt már végképp nem tudta menedzselni fejben a gárda, így Lengyelország jutott tovább, akik később az olimpiai selejtezőből nem tudtak kijutni Rioba. A nők ezzel zsinórban a második olimpiától maradnak távol!

A férfiak „nem-kijutásában” nagy szerepet játszott az előbb elmaradó, majd túl későn, túl nagy dózisban érkező fiatalítás, a klasszis irányítók mellőzése, és egy – mint utólag kiderült – nem megfelelő kapitányválasztás. 2014. őszén minden idők egyik legnagyobb kézilabdázója, a szovjet-kirgiz-spanyol Talant Duyshebaev vette át Mocsai Lajostól a kapitányi posztot, hogy meghonosítsa a korábban a Ciudad Realban, most a Kielcében jól működő taktikáját. A selejtezők során még úgy tűnt, ez sikerülhet neki már a 2016-os Európa-bajnokságon, ám a kontinenstornán látszott, NEM LEHET ilyen kevés idő alatt, a legjobb/legokosabb játékosok mellőzésével (Császár Gábor, Lékai Máté) csodát tenni: egy, a Montenegró ellen aratott győzelem után a játékosok nem tudták megvalósítani a középső ember - esetünkben a klubjában átlövőt játszó Nagy Kornél, és a tehetséges Faluvégi Rudolf - egy-egyezésére, és az abból kiinduló mozgásokra építő támadójátékot sőt, ennek az lett az eredménye, hogy a középdöntőre már a Veszprém-falra épülő védekezés is teljesen szétesett, így zsinórban öt vereség következett, amire még nem volt példa a magyar férfi kézilabda válogatott történetében világversenyen!

Ettől függetlenül remek két hét vár mindenkire, aki szereti a kézilabdát. Miután kihevertük, hogy egyik csapatunk sem tudta magát kvalifikálni Riora, vegyünk egy nagy levegőt és lássuk, mi várható az egyik legdinamikusabban fejlődő sportágban!

Norvég mesterhármas, vagy új aranyérmes?

A kérdés jó, mert a zsinórban harmadik ötkarikás aranyára hajtó Norvégia mellett a korábbi győztesek közül csak Dél-Korea (1988, 1992) lesz ott Rioban, köszönhetően a Szovjetunió (1976, 1980) megszűnésének és Jugoszlávia (1984) felbomlásának, valamint annak, hogy a norvég-éra előtt a mesterhármast megcsináló Dánia (1996, 2000, 2004) – a dupla hazai pálya ellenére – fent ragadt a rostán, így a 2000-es Sydney-döntő másik résztvevője sem utazhat Brazíliába. Fun fact: mióta megszülettem, csak északi gárda volt képes diadalmaskodni négyévente nyáron, és nem biztos, hogy ez idén fog megdőlni… A legeredményesebb játékos a dél-koreai Oh-Seong Ok, aki 1992-2008-ig öt olimpián 128 gólt szerzett, rögtön az elsőn olimpiai bajnoki címhez segítve a távol-keleti ország csapatát. A legtöbb gólt magyar színekben Radulovics Bojana szerezte, aki Sydneyben 55, Athénban 54 találattal tette eredményessé csapatunkat, ez összesen 109 gól, amivel harmadik az örökranglistán. A még aktív hölgyek közül a brazil Alexandra Nascimento áll legjobban, 83 góljával a kilencedik helyről kezdi hazai olimpiáját, vagyis 45+1 találat kell a – várhatóan – nyolc meccses brazil menetelésben, hogy a játékok legtermékenyebb játékosává váljon!

A 2016-os mezőny szépsége magukon a lányokon kívül az, hogy van kilenc csapat (plusz a sötét ló Dél-Korea), akik közül bárki elkaphat bárkit! Az „A” csoport valami brutálisra sikeredett, egy éremesélyestől már a legelső fázis után elbúcsúzunk. Norvégia esélyeshez méltóan simán továbbmehet, ám mögötte… Egy biztos: könnyen lehet, hogy aki Angola ellen pontot veszít, ő lesz a vesztes. Minden csapat továbbjutása mellett szól valami: a 2013-as világbajnok Brazília hazai pályán játszik, Montenegró Adzo-mester brutális védekezésével sokra viheti, Spanyolország csapatának magja kb. 5-6 éve együtt van, szeretnének még utoljára egy nagyot húzni, Románia pedig a világ három legjobb játékosának egyikével, Cristina Neagu-val simán odaérhet az éremre. Sajnálom a brazilokat, de a futballtornával szemben itt nem fog összejönni nekik az érem, őket érzem a leggyengébbnek az ötösből.

A „B” csoportban – ha Dél-Korea nem húz valami váratlant -, a négy európai csapatnak már csak a továbbjutó helyeket kell lemeccselnie, aki a negyedik helyen végez, annak a negyeddöntő lesz a végállomás, ugyanis ő a Top3 játékos második tagját, Nora Mörköt soraiban tudó Norvégiával játszik minden valószínűség szerint. Ez a csapat Oroszország lehet, mely a fiatal Görbicz Anitát idéző Ekaterina Ilina kreativitásában bízhat elsősorban! A csoportgyőzelem a több éves, tudatos építkezés eredményeit a decemberi vébén már bemutató Hollandia, a tudását mindig hozó Franciaország,és a világ legjobb játékosát, Bella Gulldént soraiban tudó Svédország között dőlhet el.

Tipp: 1. Norvégia, 2. Svédország, 3. Montenegró, 4. Hollandia

BIG MATCH ALERT:
1) 6. szombat 14:30 Norvégia-Brazília
2) 6. szombat 16:30 Hollandia-Franciaország
3) 10. szerda 16:30 Románia-Montenegró
4) 10. szerda 19:40 Oroszország-Svédország
5) 14. vasárnap 21:40 Norvégia-Románia

A gall aranygeneráció utolsó (előtti) nagy dobása?

Lehet, mert a sikeredző, Claude Onesta, valamint minden idők egyik legjobb kapusa, Thierry Omeyer is a 2017-es – nekik – hazai pályán sorra kerülő világbajnokságon lesznek utoljára a nemzeti csapat tagjai. Ám a visszavonulás előtt villantanának még kettőt, hogy végképp beírják magukat a kézilabda történelemkönyvébe! Már a kvalifikáció alatt egy fokkal nőtt az esélyük a történelmi triplázásra, ugyanis az áprilisi selejtezőtornán Spanyolország csak a harmadik helyen végzett Szlovénia és Svédország ellenében, amivel a kézilabdás „Nagy négyes" megszűnt létezni! Reálisan Dániának és Horvátországnak lehet esélye, hogy letaszítsák a trónról Nikola Karabaticékat, a sors fintora, hogy mindhárom gárda az „A” csoportba kapott besorolást, így lehet, hogy e három csapat két-két meccset játszik majd egymással, egyet-egyet a torna első fázisában, egyet-egyet a végén. Ebbe a csoportba csak az íze kedvéért még betették Katart is, mely csak nevében Katar, a "Világ-összes" név jobban tükrözné, kiket kell felkészítenie Valero Riverának a tornára! Ha Katar nem lenne elég, a nagyon kemény kézilabdát játszó Tunézia, és a Diego Simonet sérülése miatt egy fokkal gyengébb Argentína igyekszik elkapni a nagyokat egy jobb eredmény reményében.

A „B”-ben a kapuban a veterán Mattias Anderssonnal kiegészülve a jövő csapatát építő Svédország, a tavasszal a tőlünk távozó Talant Duyshebaev-vezette Lengyelország, az elmúlt években rendkívül masszív, harcos, jó csapat benyomását keltő Szlovénia, és a januárban a jövő kézilabdáját bemutató Németország harcolhat a csoportelsőségért, mely jelentősége felértékelődött, ugyanis hiába jutsz majd tovább ebből a hatosból, ha nem Katart kapod a negyeddöntőben, akkor nagy eséllyel marad az 5-8. hely valamelyike. Meggyőződésem, hogy Németország nyeri ezt a csoportot, amivel megválthatja elődöntős helyét is, a másik három gárda is remek sőt, még szimpatikusak is, de a negyeddöntő lesz nekik a végállomás. Brazíliának és a selejtezőtornán a bérgyilkos Kiril Lazarov csapatát (Macedónia) kiejtő Egyiptomnak az egymás ellen 13-án 21:40-kor lejátszandó csörtéjére kell koncentrálniuk, hogy ne legyenek csoportutolsók…

A hölgyekhez hasonlóan itt is egy dél-koreai kézilabdázó vett részt a legtöbb olimpián, Yoon Kyung-Shin szintén öt részvételt tudhat magáénak (1992, 2000, 2004, 2008, 2012), az Athénban gólkirályi címet szerző kiváló jobbátlövő összesen 127 gólt szerzett az olimpiák történetében. A legjobb magyar Nagy László a 25. helyen áll 72 találatával. A rio-i résztvevők közül Nikola Karabatic a legeredményesebb, 83 góljához már csak 44+1-et kell hozzátenni, hogy ebben a rangsorban is az ő nevét írják a legerősebb tintával!

Tipp: 1. Horvátország, 2. Franciaország, 3. Dánia, 4. Németország

BIG MATCH ALERT
1) 9. kedd 16:30 Németország-Lengyelország
2) 11. csütörtök 19:40 Dánia-Horvátország
3) 13. szombat 16:30 Horvátország-Franciaország
4) 13. szombatról vasárnapra 0:50 Svédország-Lengyelország
5) 15. hétfő 19:40 Franciaország-Dánia

A képek forrása: 1., 2., 3.