16 arany, 10 ezüst, 16 bronz. Minden idők legeredményesebb olimpiája magyar szempontból a játékok történetének legészakibb helyszínén. Helsinki 1952.

Visszaemlékezésünket az 1952-es nyári olimpiai játékokra az 1932-es év eseményeivel kell kezdenünk. Ekkortól kezdődött meg a harc Tokió és Helsinki között az 1940-es olimpia megrendezéséért, melyet első körben – első nem nyugati országként – Japán, és csodálatos fővárosa, a már a 30-as években is 6 millió ember által lakott Tokió kapott meg, ám a II. Világháború (kínai-japán háború) közbeszólt, így Helsinkinek adták (volna…) oda a rendezés jogát. Ám mivel Finnországra sem lehet azt mondani, hogy a béke szigete lett volna a hat éven át tartó világégésben (téli háború), így végül az okosok az olimpia törlése mellett döntöttek! Később Tokió az 1964-es, Helsinki pedig a hárommal korábbi, 1952-es ötkarikás játékok megrendezésével vigasztalódhatott.

A Szovjetunió, Izrael, és Indonézia első, a lejáró hivatali ideje miatt leköszönő NOB-elnök Sigfrid Edström utolsó olimpiáján az egyetemes és a finn sport egyik legnagyobb alakja, a kilencszeres olimpiai bajnok atléta, Paavo Nurmi kezeinek hatására lobbant fel a láng július 19-én, és számos magyar siker után augusztus 3-án aludt ki.

69 nemzet sportolói a világ minden tájáról 17 sportág 149 versenyszámában mérhették össze tudásukat. A legnépesebb küldöttséggel (295 fő) az újonc Szovjetunió érkezett a finn fővárosba, kilenccel többel, mint az Egyesült Államok (286), az éremtáblázatot mégis az USA nyerte (40-19-17), de azért a kommunista rezsim sem lehetett elégedetlen 71 érmével (22-30-19). A magyar csapat a nyolcadik legnagyobb számú volt a 69-ből, 189 sportolónk nem sokkal több, mint ahány fővel most Rioban képviseltetjük magunkat (kb. két csapattal…). Ha ezt vesszük, minden ötödik olimpikonunk éremmel, minden tizenkettedik pedig aranyéremmel a nyakában vonatozhatott haza. Elképesztő számok egy ilyen kis országtól, mint amilyen mi vagyunk!!!

Mindenféle történet előtt soroljuk fel az aranyérmet szerző magyarokat, mert egytől-egyig megérdemlik!

• Keleti Ágnes
• Korondi Margit
• Szőke Katalin
• Székely Éva
• Gyenge Valéria
• Női 4*100 m gyorsváltó (Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Katalin)
• Csermák József
• Papp László
• Kovács Pál
• Takács Károly
• Hódos Imre
• Szilvásy Miklós
• Férfi kardcsapat (Kovács Pál, Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Papp Bertalan, Rajcsányi László)
• ARANYCSAPAT (Grosics, Buzánszky, Lantos, Lóránt, Bozsik, Zakariás, Hidegkuti, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor)
• Férfi öttusacsapat (Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István)
• Férfi vízilabdacsapat (Jeney Vizvári, Gyarmati, Markovits, Bolvári, id. Szívós, Kárpáti ,Szittya, Antal, Fábián, Hasznos, Lemhényi, Martin)

ALL HEROES!

Keleti Ágnes a tornasport első igazi éremhalmozója volt, Helsinkiben négy érmet szerzett (abból talajon egy aranyat), majd négy évre rá Melbourne-ben újabb hatot, amiből négy volt a legfényesebb medáliák közül. A Celjében született, 52-ben még csak 20 esztendős Korondi Margit felemáskorláton lepte meg a világot 9,7 pontos gyakorlatával. Ugyebár 10 pont a maximum… A torna tehát már fél évszázada is a fiatalok sportja volt, ez később sem változott: 1976 Nadia Comaneci, 2012 Gabby Douglas, 2016 Simone Biles(?)…

Ha már egy fiatalos lendületet igénylő sporttal kezdtük, folytassuk is azzal. Az úszás a másik olyan tradicionális sport, ahol már tinédzserként is „könnyen” érvényesülhet az ember. Ám nem Je Si-Ven, de még csak nem is Egerszegi Krisztina volt az első lány, aki már kamaszként felállhatott a dobogó legfelső fokára. Helsinkiben a női 100m gyorsot bizonyos Szőke Katalin nyerte, aki a játékok után pár nappal töltötte be a 17. életévét. A 400m gyors győztese, Gyenge Valéria a következő három esztendőben a 800m gyors világcsúcsát is birtokolta 10:42.4-es idejével – a mai rekord a gyorsúszás új királynőjéhez, Katie Ledecky nevéhez fűződik, 8:06.68-cal. Székely Éva pályafutása legerősebb száma a 200m mell volt, Finnországban aranyat, 56-ban Ausztráliában ezüstöt nyert a leghosszabb mellúszó távon.

Csermák József az első ember, aki 60 méter fölé hajította a kalapácsot (60.34 méter). A nagy magyar hagyományokkal bíró ügyességi számban Németh Imre bronzérmet szerzett, így Csermáknak nem kellett egyedüli magyarként a dobogón álldogálni az eredményhirdetés során. Az atlétika és a játékok legnagyobb teljesítményét a csehszlovák Emil Zátopek produkálta, aki az 5000 méter, a 10 000 méter és a maraton megnyerésével örökre beírta magát a históriáskönyvekbe! Felkészül: Mo Farah 2020???

Papp László az 1948-as londoni olimpia középsúlyának megnyerése után 1951-ben súlycsoportot váltott, és nagyváltósúlyban is diadalmaskodni tudott. Kétszer. Jelzésértékű, hogy a három menetelése során lejátszott 13 mérkőzésén mindössze egyszer veszített menetet, Melbourne-ben a fináléban az amerikai José Torres ellen. A 13-ból amúgy 6-szor K.O.-val hagyta el a szorítót, a megnyert-elveszített menetinek aránya 31-1. LE-GEN-DA!

A tavak országában rendeztek először csapatversenyt az uraknak öttusában, és rögtön piros-fehér-zöld siker született! Az egyéniben ezüstérmes Benedek Gábor és a bronzérmes Szondy István mellett Kovácsi Aladár volt még a csapat tagja.

Az én szememben az egyik legnagyobb hős Takács Károly, aki azután, hogy 1938-ban egy gránátbalesetben elveszítette jobb kézfejét, bal kézzel nyert két olimpiát, Helsinkiben tanítványát, Kun Szilárdot megelőzve. Hogy is van ez a mesterrel és a tanítványával... Takács őrmester igazi kötélidegzettel bírt és rendkívül stabil versenyző hírében állt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy előbb Londonban 580 körös teljesítménnyel (világcsúccsal) sokkolta a világot, rá négy évre 579 körrel megcsinálva a duplát 25 méteres gyorstüzelő pisztolyban. HŐS!

Birkózásban két magyar aranyérem is született, a hajdúsági Hódos Imre légsúlyban, a márianosztrai Szilvási Miklós váltósúlyban állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

Elegancia, etikett, dinamika. Ez a három szó jut eszembe legelőször, ha három szóban kellene a vívást jellemeznem. Franciaország, Olaszország, Magyarország. A három vívóiskola. Mindhárom stílus különleges és szép. De azért a magyar a legszebb. Kard, párbajtőr, tőr. A három fegyvernem. A kard az egész vívásnak az alfája és az omegája, így még büszkébben írhatjuk le, hogy az 1952-es olimpia kardversenyei sem lógnak ki az 1928-60-ig tartó 32 éves korszakból, melyben Magyarország uralta a világot. Amellett, hogy már megint mi nyertük a csapatversenyt, az egyéni verseny pódiumára is három magyar versenyző állhatott fel! Kovács Pál győzött, Gerevich Aladár és Berczelly Tibor előtt.

A férfi vízilabda válogatott zsinórban ötödik olimpiai érmét, története harmadik aranyát nyerte meg, Gyarmati Dezsőék – miután a két középdöntős döntetlennel mindenkire ráijesztettek – a négyes döntőben (hoppácska Final4 már az ötvenes években…) Olaszországot 7-2-re, az USA-t 4-0-ra legyőzve nem hagytak kétséget afelől, hogy ki a legjobb a medencében. Az ezüstöt Jugoszlávia, a bronzot Olaszország kaparintotta meg!

„Ez volt az első alkalom, hogy igazán megmutattuk, mire vagyunk képesek!” – mondta Puskás Ferenc pár nappal az aranyérem megnyerése után. A legendás Aranycsapat helsinki teljesítményéről Öcsi bácsi nyilatkozata mellett mi sem árulkodik jobban, mint hogy Stanley Rous, az FA, azaz az Angol Labdarúgó szövetség titkára az olimpia után döntött úgy, hogy meghívja csapatunkat egy barátságos mérkőzésre a Wembley-be következő év november 25-re. A többi már történelem… Visszatérve Helsinkire, az Aranycsapat négy magabiztos győzelmet aratva, egyre jobb játékkal jutott el a Jugoszlávia elleni fináléba.

Grosics, Buzánszky, Lantos, Lóránt, Bozsik, Zakariás, Kocsis, Hidegkuti, Palotás, Puskás, Czibor. Ez volt az a tizenegy, mely augusztus 2-án kifutott az Olimpiai Stadion gyepére, hogy lenyűgözze a lelátón helyet foglaló 58 533 nézőt. Nem volt könnyű menet. A korábbi meccseken 13 gólt szerző Branko Zebec-Rajko Mitic páros féken tartása igen komoly feladatnak bizonyult valamint Pancho büntetőt hibázott. A 70. percig jól tartotta magát a jugoszláv válogatott, ám ekkor jött a Száguldó Őrnagy, aki hatalmas harc közepette megszerezte a labdát, és két védő szorításában kilépett vele, majd eltolta a labdát Vladimir Beara mellett és megszerezte a vezetést csapatunknak. Ezt követően a jugók mindent egy lapra feltéve támadtak, erre rá is fáztak, Hidegkuti ment el a szélen, beadását ugyan kifejelték a hátsó emberek, ám pont Czibor Zoltánhoz, aki gyönyörűen tette be bal külsővel a labdát a hosszú alsóba. 2-0. Az Aranycsapat bejelentkezett a világuralomra.

„Itthon milliók örvendeznek. labdarúgóink is teljesítették, hazájuk, dolgozó népünk iránti kötelezettségüket, és világraszóló nagy sikert értek el.” – a magyar sport legdicsőbb korszaka volt ez, kellett is valami az akkori embereknek, ami elfeledteti velük a mindennapok gondjait legalább arra a két és fél hétre.

SPORT HAS THE POWER TO CHANGE THE WORLD!!!

A képek forrása: 1., 2., 3.