2016. aug 10.

Hosszú és Kenderesi: igen, Cseh és Gyurta: nem

írta: bendzsi98
Hosszú és Kenderesi: igen, Cseh és Gyurta: nem

A tények: Hosszú Katinka olimpiai rekorddal aranyérmes 200 vegyesen, Kenderesi Tamás egyéni csúccsal harmadik 200 pillangón, Cseh László favoritként ugyanitt hetedik, Gyurta Dániel fő számában, 200 mellen tizenhetedik. A részletek: alább!

"Hú, ez szoros volt. De megvan!" - sóhajtunk fel így, nem sokkal Hosszú Katinka döntője után. Iron Ladynk ugyanis igen, igen, igen, harmadjára is diadalmaskodott a riói olimpián, ezúttal 200 vegyesen! Siobhan-Marie O'Connor mögött második idővel került a fináléba Katka (való igaz, a 100 hát aranya után ezt megbocsájtottuk neki tegnap), és valóban figyelnie kellett a szívós britre, aki élete formájában próbálta meg a lehetetlent: legyőzni a bajai lányt. Szerencsére azonban helyén volt Katinka szíve, feje, ereje: már a pillangón magához ragadta a kezdeményezést, a hát után a mellre ráadásul saját világcsúcsának részidején belül fordult. Mellen tovább növelte a differenciát, gyorson pedig tudjuk a tényeket: csak az volt a kérdés, mennyinél áll meg az óra. Végül egy laza 2:06,58-as olimpiai rekorddal, három tizeddel O'Connor és bő két szekundummal a harmadik Maya Dirado előtt fejezte be. Shane ünnepelt, Katinka szedte a levegőt, de kérem szépen: 3/3-nál tart a 200 hát előtt! FRENETIKUS! 

Nem jött össze a csoda ellenben 200 pillangón, bármennyire is vártunk rá, bármennyire is fohászkodtunk. Cseh László önmagától szokatlan mód bivalyerősen kezdett, és ez sajnos ki is ütött az utolsó két hosszra: egyre csak esett vissza, mai önmagához méltatlanul halovány időeredménnyel (1:56,24) végül a hetedik pozícióban végzett. Csak a miheztartás végett, ez majd' három és fél másodperccel gyengébb, mint májusi ideje a londoni Eb-ről (amivel egyébként olimpiai bajnoknak mondhatta volna magát ma...). "Ez valami borzasztó" - fogalmazott Laci. Nagyon-nagyon reménykedünk abban, hogy ez a produkció mindössze pillanatnyi kisiklás, és 100 pillén minden, de minden összejön neki.

Kenderesi Tamás előtt megemeljük kalapunkat! A 19 éves bonyhádi szószátyár, őszinte nyilatkozatai mellett vélhetően már azzal a nemzet kedvencévé vált, hogy az előfutamban kétszer megverte Michael Phelpst - harmadjára már nem sikerült neki a csoda. A négyes pályáról megint megindította döbbenetes hajráját az utolsó ötvenen, ám hiába: az amerikait nem lehetett legyőzni, 1:53,36-tal csapott célba, ezzel megszerezte 20. ötkarikás aranyát. A semmiből jövő Masako Sakai mindössze négy századdal (!) maradt el Phelpstől, miközben Tomi a címvédő Chad le Clos-t maga mögött hagyva, 1:53,62-vel, fantasztikus egyéni rekorddal bronzérmet szerzett! "Az utolsó öt méter már eléggé csípett, rám férne egy-két sajtburger" - nyilatkozta a futam után. Egyszerűen odavagyunk ezért a lazaságért, profizmusért, ami őt körülveszi! És még előtte az egész karrierje...

Kettős érzésünk a negyedik napról Gyurta Dániel előfutama révén csúcsosodott. Londoni olimpiai bajnokunk fő területén, 200 mellen, ahol évek óta a világ legjobbjának, legjobbjainak egyikének számít, most valami egészen váratlant mutatott. Sajnos negatív értelemben. Történt ugyanis, hogy a harmadik futam ötös pályáján Dani egyszerűen elfogyott az utolsó ötvenre, arra, amelyben mindig verhetetlennek számított. 2:11,28-at, szimpla katasztrófát mutatott az óra - hát még az utolsó nyolcas célba érése után. Ekkor derült ki ugyanis, hogy Dani még a középdöntőben sem mutathatja meg magát, nüanszukkal lecsúszott a minimum minimumáról.

Valahol azonban sejthető, várható volt ez. A tavalyi, kazanyi vb-bronzot követően idén Dani nem úszott 2:10-en belül, márpedig ez nem sok jót jelzett Rióra. Nem is magyarázkodott klasszisunk a blama után, sokkal inkább magához méltó, profi szavakat mondott (részletek lejjebb). Be kell látni, a többiek, a fiatalabb, lendületesebb generáció túlnőtte őt: mi sem mutatja jobban, minthogy Ippei Watanabe megdöntötte olimpiai rekordját a középdöntőben (2:07,22 az új csúcs), és még így sem mernénk azt mondani a japánra, hogy topfavorit - bárki, de tényleg bárki nyerhet a nyolc sportember közül (Watanabe mellett Willis, Prenot, Koseki, Cordes, Chupkov, Koch és Balandin néz farkasszemet egymással). Ennek ellenére Danit nem szabad leírni, valóban erőt kell merítenie valahonnan, hogy a jövő évi budapesti világbajnokságra - mely talán karrierje egyik utolsó nagy-nagy állomáspontja lehet - megújultan térjen vissza. Szurkolunk neki!

Fel a fejjel, Dani!

Katie Ledecky nevét gyakorlatilag egyenlősíteni lehet a női gyorsúszással. A négyszáz aranyérmese kétszázon az ötös pályáról úszva utasította maga mögé a világot, így legnagyobb riválisát, Sarah Sjöströmöt, akinek köze nem volt az elsőséghez (a bronz az ausztrál Emma McKeon nyakába került, Federica Pellegrini negyedikként zárt). Ledeckynek hoznia kell a papírformát nyolcszázon és ezerötszázon, ezáltal pedig megismételheti tavalyi kazanyi teljesítményét, azaz hihetetlen hegemóniáját az úszásnemben.

Újfent elmaradt saját célkitűzésétől Szilágyi Liliána. Ifjúsági olimpiai bajnokunk hiába tempózott kiválóan a délelőtt folyamán, a középdöntő utolsó karcsapása nem úgy sült el, ahogyan kellett volna: éppen hogy, de elmaradt a finálét jelentő időről. Úgy tűnik, Lilura még sok tanulás vár, hisz a századok egész eddigi pályafutásában nem kedveztek javára. A férfiak 100 méteres gyorsúszásában a délelőtti előfutamok során sem Kozma Dominiknak, sem Bohus Richárdnak nem jött össze a továbbjutás - előbbi a 26., utóbbi a 24. helyen végzett. A fináléba a legjobb idővel (47,83) a címvédő Nathan Adrian kvalifikálta magát, ám nem lehet nyugodt, hisz rajta kívül még négyen úsztak 48 szekundumon belül a középdöntőben. 

A nap utolsó döntőjét lenyűgöző fölénnyel nyerte az amerikai kvartett - Conor Dwyer, Francis Haas, Ryan Lochte, Michael Phelps -, ezzel nemcsak hogy megszerezte Mr. Úszás a huszonegyediket, Lochte-nak is csak csurrant-cseppent valamicske. Az ezüst a briteké, a bronz a japánoké lett.

A nap sztorija 1: Gyurta Dániel nyilatkozata kiesése után. Tanítani való. "Úgy éreztem, van egy sebességlimit, amit képtelen vagyok áttörni. Nem tudtam egyszerűen gyorsulni, és ez nem elég a továbblépéshez. Vitán felül hullámvölgyben vagyok. Csakhogy egy sportembert az minősít, hogy miképp tud talpra állni az ilyen szituációkból. Ilyenkor kell erőt meríteni Hosszú Katinkából és Cseh Lászlóból, akik nagyon mélyről jöttek fel, és most szárnyalnak. Nekem is sikerült már egyszer, és sikerülni fog megint – hiszen kell-e annál jobb motiváció, mint egy világbajnokság Budapesten?”  

A nap sztorija 2: Michael Phelps puszija kisfia arcára a 200 pille eredményhirdetése után. Nagy sportoló nagy pillanata volt ez.

A képek forrásai: www.nso.hu, www.olimpia2016.24.hu

Szólj hozzá

olimpia Olimpia Rio2016