Hogy máshogy is búcsúzhatott volna minden idők legnagyobb úszója, Michael Phelps, mint pályafutása 23. aranyérmével… Búcsúüzenet egy korszakos zsenihez!

Drága Misi!

Mindenekelőtt szeretnék gratulálni 23. olimpiai aranyérmedhez, egyben 28. medálodhoz, elképesztő teljesítményt vittél véghez ötödik olimpiádon IS! 2000-ben, amikor először rajtkőre álltál egy nyári játékokon, 15 évesen te voltál az azelőtti 68 év legfiatalabb úszója a Team USA csapatában olimpián és már ilyen fiatalon ötödik lettél az egyik legmegterhelőbb versenyszámban, 200m pillangóban! Aztán mint később kiderült, ez vált a legfőbb specialitásoddá, amit egy évvel Sydney után bizonyítottál be először, amikor is az amerikai válogatón minden idők legfiatalabb világcsúcstartójává váltál a medencében 15 évesen és 9 hónaposan! A válogató után természetesen nem volt kérdés, hogy magán a világbajnokságon is megnyered a 200m pillangót tovább javítva a válogatón elért világcsúcsod.

Aztán 2004-ben Athénban elkezdted az ötkarikás játékokon is halmozni az érmeket! 19 évesen hatszoros olimpiai bajnokká váltál, ja, és szereztél még két bronzot is! Lenyűgöző! Bár Athénról még nincsenek emlékeim veled kapcsolatban, Pekingből már annál inkább, hogy is mondjam: nem lettél a kedvencem, miután háromszor is legyőzted a mi Lacinkat 2008 nyarán, megfosztva bennünket egy vagy inkább több álom valóra válásáért! „8 aranyérem, 8 kéz” – ezt mondta rólad az egyik magyar humorista, valamint hogy azért van felhajtva a gallérod minden eredményhirdetéskor, hogy ne látszódjon a kopoltyúd, egy másik pedig már egy komplett oknyomozó történetet is előadott veled kapcsolatban: „Idősebb Freks Mihály 25 éve ment ki egy arizonai atomerőműbe dolgozni, melynek hűtővizében a kis Misi is sokat úszkált. Kiskorában elveszítette egyik karját, de még így is maradt neki három.” – tehát már nyolc éve lebuktál, drága barátom! Na mindegy.

Szóval Peking után nagyon nem kedveltelek, ám ahogy kezdtem felnőni, egyre inkább megtanultalak elismerni. Ez Rióra már odáig fajult, hogy azokban a számaidban, amikor nem Laci ellen úsztál, egyenesen drukkoltam neked, hogy tovább írd a történelmet. Azért az, hogy az augusztus előtt meglévő 18 aranyérmedhez még ötöt hozzátegyél, minden képzeletet felülmúlt, szerintem még saját magadnál is! Csak azt mondd meg nekem, miért kellett altatnod minket a 200m pillangó első napján, majd másnap megmutatnod, hogy te vagy a legnagyobb ebben a számban? Ja igen, mert mindig pontosan tudtad, hogy mikor mennyit kel kiadnod magadból ahhoz, hogy ennyire sikeres legyél… Mondjuk 100 pillén az a hármas holtverseny, majd az a felszabadult éremátadó ceremónia megint egy olyan tett, ami szintén egyedülálló, hogy három ezüstérmet adjanak át egy versenyszámban! És aztán a búcsú: a vegyes váltóban megint te egyértelműsítetted, hogy most sem lehet legyőzni a Team USA-t, könnyed fürdéssé téve Nathan Adriannek a gyorsúszó résztávot. Egy legendához méltó búcsú volt ez!

Jó pihenést, és további sok sikert kívánok neked az élet többi részén is!

Zola