Hatalmas akarás jellemzi vízilabda válogatottainkat, akikre Montenegró és Ausztrália vár a negyeddöntőkben.

Miután egy kis szunyókálás után (mármint én szunyókáltam, a kommentátorunkról nincs tudomásom) Hajdú B. István hajnal kettő előtt néhány perccel vázolta a továbbjutási feltételeket, a gólkülönbségeket, a pontokat, a lehetséges rémálmokat, amelyek megszülethettek volna, és némileg (na jó, álmos fejemet nagyon) össze is zavarta, nem igazán tudtam hogy vágjak neki ennek a cikknek: száraz legyen vagy személyes, csak összefoglalás vagy több? Aztán ez lett belőle. Olyan mindenféle, egyveleg. (És a csoporton belüli pontozási szabályokba inkább nem mentem bele. Szerencsére azzal többet nem is kell majd foglalkoznunk.)

Folyamatosan zöldülő, klóros vízben, piros szemekkel és érdekes hajszerkezettel harcoltak fiaink a csoportkörben. Jelen pillanatban még mindig azon vitatkozok magammal, hogy melyiken lepődtem meg inkább. Azon, hogy egy Olimpián megtörténhet az, hogy éppen csak a hínár hiányzik a medence vízéből, vagy azon, hogy csapatunk legjobb barátja hirtelenjében egy hajnyíró lett, aki napról napra egyre több „áldozatot” szed. (Amennyiben ez hoz még több sikert és szerencsét a srácoknak, kérvényezem, hogy az Olimpiákon ezentúl kopaszon ugorjunk vízbe.)

Először, ahogy arról már felvezető cikkünkben is megemlékeztünk, a szerbek ellen ugrottunk vízbe. A legizgalmasabbnak és legnehezebbnek ígérkező csoportmeccsünket végül sikerült döntetlenre hoznunk, habár mindenféle elfogultság nélkül azt mondom, igenis megérdemeltük volna a győzelmet. Ami meglepő, hogy a meccsen összesen 26 gól született, egy magyar-szerb összecsapáson ez azért elég sok, és ami pedig mindenképpen figyelemfelkeltő az az, hogy a 13 gólunkat 9(!) játékosunk szerezte, ami rendkívüli csapatmunkára utal... (Ami pedig számomra külön szívmelengető volt, hogy annyi viszontagság után Szivós Márton szerezte meg első gólunkat Rióban.)

A második körben jöttek az ausztrálok, ekkor sem számíthattunk könnyű meccsre (bár igaz is, Olimpián nincs könnyű meccs). Hát, nem is volt egyszerű dolgunk: döntetlent játszottunk Ausztráliával is, akik verhetőek lettek volna, így nem meglepő, hogy a fiúk csalódottabban hagyták el az uszodát. Az egyre kopaszodó csapatunk helyzetét pedig még bonyolultabbá tette, hogy a görögökkel is csak a döntetlen jött össze, így az utolsó csoportmeccsek élet-halál küzdelemmé nőtték ki magukat.

A japánok ellen viszont simán behúzták a győzelmet a fiúk, nem is akárhogy! Amellett, hogy 10 góllal többet lőttek, mint a szigetország, megmutatták, hogy miért is hívnak minket a vízilabda királyainak. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy Kis Gábor csavarja még 8 méterről is bement… amin nemcsak a nagy közönség vagy a japán kapus lepődött meg, hanem ő maga is.

Ezután pedig jöttek a brazilok, amely meccsen a leggyakrabban elhangzó két szó (bizonyára azon a bizonyos híres magyar káromkodáson túl) az „EZ AZ!” volt. Nem is jelezhetné jobban, hogy mennyire akarták a fiúk a győzelmet, mint Nagy Viktor dühkitörése egy 5 gólos magyar vezetésnél beesett brazil büntető után vagy egy ugráló és örömében „EZ AZ!”-t ordibáló Benedek Tibor egy-egy gól után. És a győzelem csak két dolgot jelenthetett: csoportelsőséget és Montenegrót a negyeddöntőben.

Arról már volt szó, hogy mekkora bizonyítási vágy, hit és akarat dolgozik a csapatban, és nem akarom minden pólós cikkemben tovább forszírozni és ragozni a dolgot, de egyszerűen úgy érzem, hogy muszáj szót ejteni róla. Az utóbbi évekre visszatekintve úgy érzem, most a legkompaktabb, legerősebb a csapat, és ha laikusként lehet ilyet mondani, most látom rajtuk leginkább azt, hogy készek meghalni a sikerért és egymásért. Csak elég látni, hogy micsoda feszültség szabadul fel belőlük egy-egy gól vagy védés után – és nemcsak belőlük, hanem Benedek Tibiből és a stábból is, akik együtt élnek a fiúkkal, és láthatatlan nyolcadik emberként ott vannak ők is a vízben.
És ahogy Tibi fogalmazott a szerb meccs után: „Ez már az a csapat, mely Olimpiát tud nyerni.” Legyen így!

Míg a mi csoportunkban kissé fejére állt a világ a korai brazil vezetéssel, addig a másik csoportban is kisebb zűrzavar állt be, például azzal, hogy az 1992 óta Olimpián először szereplő franciák megverték az olimpiai bajnok horvátokat, vagy azzal, hogy az olaszok nyertek Montenegró ellen.

Számomra a B csoport legnagyobb meglepetése a horvátok szereplése volt. Arról már korábban is beszámoltunk, hogy a horvátok a londoni olimpia óta pici hullámvölgybe kerültek, és butaság lenne már most kihúzni őket az aranyra esélyesek listájáról, de azért kikapni a spanyoloktól 5 góllal, és kikapni a franciáktól önmagában nem hangzik túl ígéretesen. Azt viszont rögtön tegyük hozzá, hogy Olaszország és Montenegró ellen behúzták a győzelmet, ám ilyen hullámzó teljesítménnyel nem igazán lehet megjósolni, hogy meddig juthatnak.

Itt pedig a lista, hogy a negyeddöntőben milyen meccseket láthatunk: Magyarország – Montenegró, Brazília – Horvátország, Görögország – Olaszország, Szerbia – Spanyolország.

***

A hölgyek csoportjukon belül a harmadik helyet szerezték meg az Egyesült Államok és Spanyolország mögött. A csoportbeli első meccsüket Kínával vívták, mely nagyobb problémát nem okozott a mieinknek. Két szoros negyed után a harmadikban már sikerült három góllal elhúznia a magyar csapatnak. A vége 11-13 lett, a mi javunkra. A meccsen pedig kimagaslóan teljesített Czigány Dóri, aki 4/4-es lövési mutatóval zárta az első meccsnapot.

Kína után viszont jött Spanyolország és az USA, akikkel már sokkal keményebb meccset vívtak a lányok. Spanyolország ellen az első két negyed – a kínai meccshez hasonlóan – ki-ki meccsé nőtte ki magát, a lányok folyamatosan az egyenlítésért küzdöttek, aztán sikerült kiharcolniuk egy viszonylag megnyugtató kétgólos előnyt, de nem tartott sokáig az öröm, ugyanis a nagyszünetre ismét döntetlenekkel mehettek el a csapatok. A harmadik negyed lett aztán a „végzetünk”, az első percben még egy ötméteresnek hála vezettünk, aztán beindultak a spanyolok, és sorozatban 4 gót lőttek a magyar kapuba. A negyedik negyedben a mieink felhozták magukat, ám a meccset megfordítani már nem sikerült. Egy jobb harmadik negyeddel bizonyára meg lett volna legalább a döntetlen, de így 10-11-el zárult a meccs.

Nem várhattuk tehát nyugodtan az olimpiai bajnok amerikaiakat az utolsó csoportkörben. A lányok jól kezdték a meccset, az amerikai csapat viszont kimutatta a foga fehérjét és a nagyszünetre már 4 gólos előnyt dolgozott ki. Bár ezek után magyar helyzetekben sem volt hiány, a gólok nem jöttek, és a végén az Egyesült Államok 5 gólos különbséggel zárta a mérkőzést.

Az utolsó csoportmeccs előtt sem volt már kérdés, hogy a spanyolok elleni vereség után nagy valószínűséggel csak csoport harmadikok lehetünk. Az egyetlen út a csoportelsőség felé egy 5 gólelőnyös amerikai meccs lehetett volna… Ami végül meg is lett, csak sajnos nem a mi javunkra. Így tehát az Egyesült Államok és Spanyolország mögött harmadik helyen végzett a B csoportban Magyarország, és az A csoport második helyezettjével, Ausztriával kell szembenéznie az elődöntőben, magyar idő szerint hétfőn 20:30-kor.

A lányoknak nem lesz könnyű dolguk, van mit javítani a teljesítményükön, különösen a meccs közepe tűnik gyengepontnak. Az első és az utolsó negyed eddig mindhárom meccsen jól sikerült, tartottuk az ellenfelet, és jól visszahoztuk magunkat a meccsbe, a győzelemhez viszont négynegyedes kiegyensúlyozott, jó teljesítmény szükséges. A fizikai adottságok, a képességek egyértelműen megvannak ahhoz, hogy továbbjussunk az ausztrálok ellen, de ehhez végig ott kell lenni a meccsben a mentálisan is, nem szabad kiengedni.

A negyeddöntő meccsei: Ausztrália – Magyarország, Brazília – Egyesült Államok, Oroszország – Spanyolország, Olaszország – Kína.

A képek forrása: VLV instagram, NBC Olympics)