A szerbek a 2014-es budapesti rendezésű Európa Bajnokság óta nem elégednek meg még a dobogó második fokával sem, de vajon képesek lesznek-e behúzni zsinórban harmadik nagy trófeájukat is?

A vízilabda egészen 1900-ig nyúlik vissza az Olimpiák történetében, és mondhatni mi is történelmi meccsel kezdjük meg 22. olimpiai szereplésünket, ugyanis olyan párharccal startol el a riói férfi vízilabda torna, amely igen mély gyökerekkel rendelkezik, és az utóbbi években különösen nagy jelentőséggel bírt. Az első napon már rögtön szembe kell néznünk a regnáló Európa- és világbajnok szerbekkel, akik toronymagas esélyesei az idei ötkarikás játékoknak.

Szerbia a 2014-es Európa Bajnokság óta minden létező trófeát és aranyérmet bezsebelt, köztük az olyan „jelentéktelen” tornákat sem hagyták kicsúszni a kezeik közül, mint a Világkupa és a Világliga. Nem is beszélve a kazanyi világbajnokságról, ahol abszolút megállíthatatlanok voltak vagy arról a hatalmas sikerről, hogy hazai pályán képesek voltak EB-t nyerni Montenegró ellen! Szerbia tehát a lehető legnagyobb önbizalommal ülhetett fel a repülőre (amelyet nem kifejezetten a kétméteres delta testalkatú férfiakra terveztek), és mondhatni nyugodtan várhatják a meccseket (legalábbis egy hajszállal nyugodtabban, mint mindenki más). Ami kicsit megzavarhatja, vagy adott esetben még jobban motiválhatja déli szomszédunkat az a tény lehet, hogy a szerbek még soha nem tudtak Olimpián a dobogó legmagasabb fokára állni… (Legalábbis mióta Szerbia önálló állam. Jugoszlávia ugyanis háromszor nyert aranyat az ötkarikás játékokon, de most talán nem menjünk vissza ennyire a történelemben.)

Kicsit szűkös volt a hely Gocić, Ćuk és a fiatal Jakšić számára Rió felé..

A mostani kezdés számunkra inkább rossz ómen lehet, mintsem boldog sétagalopp a csoportelsőség felé. 2014 óta nem tudtuk megszorítani a szerbeket, és az EB-n való szereplésüket és összeszokottságukat elnézve most sem lesz könnyű dolgunk. Ami viszont mellettünk szólhat többek között az, hogy nagyon jól ismerjük a szerb játékosokat (persze, ez fordítva is igaz), hisz a csapat vele itt játszik Magyarországon. De amennyiben jól kezdjük a játékot, nem engedünk le, talán megzavarhatjuk őket még így a torna elején, ami akár a későbbieken még jól is jöhet. A nyitómeccsen bizonyára egy hajszál fog dönteni, de semmiképp sem szabad messze menő következtetéseket levonnunk, mert sok meccset fognak még lejátszani a csapatok a csoportkörben, és bizonyára meccsről meccsre fognak még jobban összeérni a csapatok.

Ami biztos, hogy a Benedek-csapat rendkívül motiváltan és nagy bizonyítási vággyal repült Brazíliába. Egy kevésbé jól sikerült londoni olimpia, egy csalódást keltő itthoni EB és egy szintén nem az elvárásoknak megfelelő kazanyi VB után az egyik legfelspannoltabb és legmotiváltabb csapat szállt le a repülőről pár nappal ezelőtt. Elég, ha csak végignézzük a képeket az indulásról vagy meghallgatjuk az interjúkat: a fiúk célja egyértelmű. Bennük már napokkal a start előtt ég a tűz, az egyszer biztos!

Hogy a csapatból kiktől várom a legjobb szereplést? Elsősorban mindenképpen Nagy Viktortól. Mert az egyértelmű, hogy ő lesz többször a kapuban, és az is egyértelmű, hogy hatalmas teher lesz megint a vállán, de ha úgy ugrik a vízbe, mint például a ’13-as vb döntőjében, ahol (ha szabad így fogalmaznom) „kijött belőle az állat”, akkor „MA NEM!” lesz baj a védelemmel... és feltehetőleg holnap és holnapután sem.

A mezőnyjátékosok közül a legjobb teljesítményt a Varga testvérektől várhatjuk. A jó szereplésük kulcsa nemcsak hatalmas tehetségük lehet, hanem az is, hogy nagy tapasztalattal rendelkeznek az Olimpiákon való szereplésben is, és motiválhatja őket az új szerepkör: Dumit a csapatkapitányi titulust, Danit pedig a tény, hogy mostantól csak a játékra kell koncentrálnia.

Ezen kívül pedig kíváncsian várom az igazi újoncok, a „kicsik” (Manhercz és Zalánki), hogy fognak szerepelni, és hogyan fogják meglepni az ellenfeleket, mert abban biztos vagyok, hogy vérbeli magyaros bravúrokban idén sem fogunk hiányt szenvedni.

Fogunk-e így ünnepelni Rióban?

Kitekintve a többi csapatra, meg kell emlékeznünk a horvátokról, akik címvédőként érkeztek meg Rióba. London óta kicsit leengedtek, egy nagy tornát sem tudtak megnyerni, bár a világbajnokságokon azóta is rendre a dobogón végeztek, és az is igaz, hogy (ahogy nálunk is) egy edzőváltás és egy kisebb fiatalítás is lezajlott náluk. Az itthoni BENU Kupán pedig igazán odatették magukat, izgalmas meccset vívtunk velük első este, úgyhogy nem szabad őket sem leírni.

A negyedik nagy esélyes Montenegró lehet. Nem is vitás, hogy a déliek a londoni negyedik hely után most megpályázzák a dobogót, annak is a legfelsőbb fokát. Esélyük bőven lehet rá, hiszen januárban az EB-n minket legyőzve jutottak a döntőbe. És bizonyára nemcsak mi, hanem Montenegró is felpaprikázva ugrik majd vízbe a szerbek elleni vesztett döntő után, ám előtte még elég parázsmeccsek várnak rájuk a csoportkörben is, például a horvátok ellen.

*

Különleges helyzetben vagyunk idén, ugyanis nemcsak a férfi, hanem a női csapatunk is nagy eséllyel pályázik az aranyéremre az Olimpián.

Talán furcsa kimondani, de a női vízilabda számára ez még csak az 5. ötkarikás játékok lesznek, a mieink számára pedig a 4. részvételt jelenti Rió. Az elvárások nagyok, senkinek sem kell mondani, hogy Bíró Attila csapata miután megnyerte a januári belgrádi Európa Bajnokságot abszolút toronymagas esélyesként ugrik vízbe... Még annak ellenére is, hogy a néhány hete itthon megrendezett BENU Kupán Keszthelyi Rita és csapata finoman szólva sem nyújtott magabiztos szereplést. Reméljük a lányok azóta már megnyugodtak, és sikerült fejben újra összerakni a csapatot.

Az A csoportban a hazai brazil csapat, Oroszország, Olaszország és Ausztrália fog egymással összecsapni, ahol leginkább az olasz-ausztrál meccs lehet izgalommal teli. Míg a B csoportban a mieink azzal a spanyol válogatottal is találkozni fognak, akik ellen az itthoni tornán a legjobb arcukat mutatták, de a csoport többi tagjával sem lesz könnyű dolgunk. Először Kínával nézünk farkas szemet, ami talán a legjobb forgatókönyv lehetett a kezdés szempontjából. Aztán jönnek majd a spanyolok, és a csoportkörben utoljára a londoni olimpiai bajnok, Egyesült Államok ellen kell bizonyítania Bíró Attila csapatának.

Az esélylatolgatás lutri, de ami biztos: mindkét csapatunk magabiztosan, nagy elvárásokkal és legfőképp „aranyos” reményekkel érkezett meg Rióba. Mi pedig már alig várjuk a lányok és a fiúk meccseit, és bízunk benne, hogy mindkét válogatottunk éremmel tér majd haza. Hajrá magyarok!

***

A statisztikák szerelmeseinek pedig Zoli külön készült egy roppant érdekes és részletes listával az ÖSSZES olimpiai góllövőről, mind a nőknél, mind a férfiaknál. Mindenképp nézzétek meg!

1. férfi góllövőlista
2. női góllövőlista

(A képek forrása: Telegraph, Živko Gocić Instagram, iSzolnok)