Az időfutamokkal máris végéhez értek az országúti kerékpározás versenyszámai, ami a riói olimpiát illeti. Miközben a néhány nappal ezelőtti mezőnycsaták a bátrak és szerencsések álmait igazolták, ezúttal a rutinos rókák értek fel a csúcsra: a hölgyeknél Kristin Armstrong, az uraknál - kisebb meglepetést okozva - Fabian Cancellara nyakába akasztották az aranyat. Megérdemelték!

Ritkán látható, csúnya, viharos, esős idő várt a női kerékpársport legkiválóbb egyenkénti időfutamozóira a 2016-os olimpia ötödik napján. Ezzel alaphelyzetben semmi gond nem lenne, csakhogy a néhány nappal ezelőtti mezőnyversenyekre gondolva - ahol kiválóságok tömkelege többnyire nyert helyzetből bukott - joggal félthettük a hölgyeket a szűk, csúszós utakon. Végül a végkimenetelt kis mértékben befolyásolták a természet adta viszontagságok.

Nyilván nem osztja véleményemet az egyetlen bringás, aki miatt az előző mondatot alkottam - a 2013-as világbajnok Ellen van Dijk a 29,8 kilométeres, dimbes-dombos penzum első részében, egy kaptatón hibázott, mellyel értékes szekundumokat veszített - ez, mint később kiderült, dobogójába került (negyedik lett a holland). Hasonlóan balszerencsés, gyenge napot fogott ki a tavalyi richmondi vb bronz- és aranyérmese: Lisa Brennauer mindössze nyolcadikként, Linda Villumsen hatodikként zárt.

A sikerért mindvégig három szálon futott a küzdelem: a mezőnyverseny bajnoka, Anna van der Breggen a történelmi duplázásért hajtott, a Pekingben és Londonban ebben a számban győzedelmeskedő, azaz kétszeres címvédő Kristin Armstrong 43 évesen zsinórban harmadjára szerette volna megízlelni az aranyérem ízét, Olga Zabelinskaya pedig érezhetően kiváló napot fogott ki, karrierje toperedményéért tekert.

Az időmérőpontoknál hol egyikük, hol másikuk vezetett, így végül a várakozásoknak megfelelően az utolsó kilométereken dőlt el minden. Ez pedig Armstrongnak kedvezett: az amerikai talált valamiféle plusz energiát a végére, valósággal repesztett a célvonalt megelőzően, 44:26-os idejével pedig visszaért a világ csúcsára. Az egyszer már visszavonuló amerikai mögött Zabelinskaya lett az ezüstérmes (öt másodperccel csúszott le a fényesebb medáliáról), van der Breggennek ezúttal a bronzzal kell megelégednie.

A nap sztorija 1: Armstrong diadalával történelmet írt: 2008 és 2012 után 2016-ban sem talált legyőzőre. Négy éve, London után egyszer már visszavonult, ám 43 évesen (!) érzett magában annyit, hogy még egyszer, utoljára megpróbálja: milyen jól tette! Sokan kétkedtek benne, de mai produkciója minden kétkedőt csendre int -a feszültség örömkönnyek formájában a Copacabanán összetákolt dobogón csordult ki. Az olimpia egyik legnagyobb története az övé!

A kerékpár a levegőben, a mosoly az arcon - Armstrong harmadszor is megcsinálta

Valamicskét javult az idő a férfiak 54,5 kilométeres viadalára, mely előzetesen a valaha volt egyik legnagyobb kronót predesztinálta. Reálisan nézve öten-hatan bombafavoritként vágtak neki a távnak, még csak tippelni sem mertünk volna a végkimenetelt illetően.

Aztán a futam közben mindvégig tudtuk, kinek a napja ez. Nem, nem a Tour de France-on nagyot bukó, a mezőnyversenytől visszalépő, ám így is favoritnak számító titánról Tom Dumoulinről, nem a Tour-győztes Chris Froome-ról, nem a néhány esztendeje egyeduralkodónak számító német masináról, Tony Martinról, a világbajnok Vasil Kiryienkáról vagy a nagy outsider Rohan Dennisről van szó - Fabian Cancellara diadalmenetét követhettük nyomon. 

A karrierje zárószezonját tudó, 35 éves svájci mindvégig egyenletesen, ráadásul egyenletesen kiválóan tempózott - már az első időmérőpontnál megmutatta a többieknek, itt bizony őt szükségeltetik legyőzni. Úgy gondolhattuk, a penzum a kis emelkedőivel nem kedvez neki, ám gyakorlatilag ezeken a rövid falakon nyerte meg az olimpiát, hisz fantasztikus irammal repesztette felfelé. Minden, de minden összejött neki, ezzel pedig "mindössze" azt érte el, hogy: 1. egyedül végzett 1 óra és 13 percen belüli eredménnyel, azaz fölényesen verte ripityára az ellenfelek kívánságait, 2. a 2008-as pekingi sikerét követően újfent olimpiai bajnok lett! Hogy miképp csinálta, magunk sem tudjuk, mindenesetre ha valaki, ő nagyon, de nagyon megérdemli ezt az aranyat. Csak úgy, lazán, mindent vagy semmit alapon odarakta, a felfogás pedig őt igazolta.

Akárcsak az idei Francia Kör megéve-i időfutamakor, ezúttal is a második pozíció jutott Tom Dumoulinnek, ám vélhetően a holland ezzel sem elégedetlen - bőven lesz lehetősége a közeljövőben, hogy az ezüstöt aranyra váltsa. Chris Froome tekerése (londoni produkcióját másolva) a bronzra volt jó, ezért is vért kellett izzadnia azonban a britnek, tudniillik Jonathan Castroviejo négy, Rohan Dennis nyolc szekundummal maradt el tőle mindössze. Utóbbihoz fűződik a napi dráma: hiába szárnyalt az ausztrál, egy mechanikai probléma vélhetően ezüstérmébe került. Tony Martin és Vasil Kiryienka eltűnt a süllyesztőben: előbbi tizenkettedik, utóbbi tizenhetedik lett.

A nap sztorija 2: Chris Froome célba érkezése után Fabian Cancellarára fókuszált a kamera - aki egyszerűen zokogott. Pályafutása utolsó idényében, utolsó igazán nagy versenyén, nem topfavoritként utasította maga mögé a nagy riválisokat, ezzel beteljesítette legmerészebb álmait. "Úgy mentem, hogy tudtam, ez az én nagy esélyem, ha valamit még le akarok tenni az asztalra. Összejött!" - mondta könnyeivel küszködve a svájci. Le a kalappal előtted, Spartacus! Ilyen egy igazi legenda!

A képek forrásai: www.nbcolympics.com, www.dailymail.co.uk