Landolt az utolsó gép, összes sportolónk szerencsésen hazaért Rio de Janeiróból, végleg végéhez értek tehát a 2016. évi nyári olimpiai játékok. Kiválóságainkat ünnepi hangulatú ceremóniával fogadták a budapesti SYMA Rendezvényközpontban, mindenki megkapta a neki maximálisan járó köszöntést, tiszteletet, ajándékhalmazt. A gondolatok azonban inkább már a jövőre koncentrálódnak: indul a harc a 2024-es olimpia rendezéséért. Mindent bele, Budapest!

Noha idei küldöttségünk a várakozásokkal ellentétben kissé elmaradt a remélt eredménytől - a londoni 18 éremnél mohón, de mindenképp többet akartunk -, a 8 arany, 3 ezüst és 4 bronz, ezzel együtt az éremtáblázat 12. helye szépen csillog, nem beszélve a sok-sok felejthetetlen pillanatról, mozzanatról, képről, tettről és egyéb helyezésről, melyek élményként ragadnak meg bennünk, magyarokban. A tanulságok levonása még csak ezután következik, mind egyénileg, mind csapatszinten, mindenesetre meghunyászkodnunk, szégyenkeznünk ezúttal sem kell: példaként két klasszisunk, Hosszú Katinka és Kozák Danuta is Rio tíz legeredményesebb sportolója között zárt, a sport legnagyobb alakjainak társaságában.

Büszkeségünket sokan, sokszor, sokféleképp nyilvánítottuk ki a mögöttünk hagyott három hétben, hasonlóan járt el a Magyar Olimpiai Bizottság az "aranygép" hazaérkezésének napján, augusztus 24-én, amikor is nívós ünnepség keretében fogadta a hősöket. A SYMA Rendezvényközpontban egyenként szólították ki a pódiumra érmeseinket, mindenki megkapta a neki járó figyelmet, tiszteletet, tapsot, virágcsokrot, szeretetdózist ilyen-olyan formában. Olimpiai bajnokaink személyre szabott, névre szóló pólókat vettek át, melyeken ott virít a bűvös szám: ki hányadik magyar aranyát szerezte Magyarországnak az újkori olimpiákon. 

Egyelőre 176-nál jár a legfényesebben csillogó mutató, összeszámolva 298 bajnokunk és 501 érmesünk van, ami felettébb pazar egy olyasfajta kis országtól, mint a miénk. Gondolataink ezzel együtt a jövőre irányulnak: egyrészt négy év múlva, Tokióban reményeink szerint tovább nő a szám (sőt, biztosak vagyunk benne), másrészt "nyakunkon" 2017 szeptembere, ami a magyar sport történetének eddigi legfontosabb hónapja lehet. A perui Limában ugyanis ekkor hirdeti ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a 2024-es játékok legsikeresebb pályázójának nevét, vagyis azt, hogy Budapest, Los Angeles, Párizs és Róma közül ki rendezheti a nyolc esztendő múlva esedékes seregszemlét.

Úgy véljük, joggal bízhatunk a sikerben. A MOB érezhetően nagyvonalú propagandát folytatott, folytat az utóbbi időszakban. Több sportdiplomáciai fegyvertényt zsebelt be az ország, gondoljunk csak a legutóbbira, a riói záróceremóniára, ahol londoni győztesünk, Gyurta Dániel mint a NOB sportolói bizottságának frissen megválasztott tagja tette jelenését. Fejlesztéssorozatunk a mindenféle sportlétesítmény-építés, újítás mellett versenyrendezés terén nyilvánul meg leginkább: idén októberben asztalitenisz-Eb-t, jövőre vizes vb-t, cselgáncs-vb-t és Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált, 2019-ben asztalitenisz-vb-t rendezünk, emellett 2019-ben Budapest Európa Sportfővárosa lesz. 

"Egyedi és eredeti", véli a 2024-es kampányról a szervezőbizottság, és való igaz, Fürjes Balázsék mindent megtesznek azért, hogy országunkba hozzák a világot. Az Agenda 2020-nak, azaz a "legyen gazdaságosabb, észszerűbb, fenntarthatóbb az olimpia" szlogen mozgalmának hála nemcsak amiatt lehet esélyünk, hogy a legsikeresebb, olimpiát még nem rendező nemzet vagyunk. Amennyiben az állam - és most maradjunk politikamentesek, álljunk távol mindenféle negatív, személyeket érintő hangtól és azoktól a megnyilvánulásoktól, hogy valóban megérné-e - tovább folytatja elkezdett, eltökélt programját, könnyen az élen találhatjuk magunkat. Noha a három rivális valódi ellenfélként van jelen, és Los Angelest kivéve a két európai nagyhatalomban is látjuk a győztes szellemet, talán Budapest neve szerepel majd abban a borítékban, amit Thomas Bach egy év múlva kibont. 

A magyar olyan ember, aki a lehető legtöbbre törekedik, ha a sportról van szó. A 2016-os hódmezővásárhelyi junior úszó Eb sokak szerint jobb volt, mint a májusi, londoni felnőtt kontinensviadal, személyes tapasztalatomból mondom, hogy valóban. Mértékadó lesznek a közeljövő eseményei, de ha sikerül ezt a stabil törekvést megismételni az egyes viadalok szervezésekor és lezajlásakor, kezdhetünk játszani a 2024-es gondolattal. Viszontagságok lesznek, hisz mindig is voltak, de ha szívünkre tesszük a kezünket és őszintén azt kérdezzük magunktól, megérné-e a budapesti olimpia és örülnénk-e neki, kapásból igennel felelünk.

Ez esetben pedig 2017 szeptemberétől 2024 nyarának végéig riói hőseinkkel párhuzamosan mindannyian valódi aranynemzedék tagjai lehetnénk.

A képek forrásai: NSO/Szabó Miklós, www.24.hu