Elkezdődött a nyár leginkább várt futballeseménye, a 2016-os Európa-bajnokság, javában zajlik a kontinensviadal a szurkolók nagy örömére, ezúttal pedig fókuszban a franciák pénteki, és az angolok szombati kezdése!

A Stade de France impozáns katlanjában 75 ezer néző láthatta a helyszínen a házigazdák nehézkes, kiizzadt győzelmét a román válogatott ellen. Talán arra számított a laikus szurkoló, hogy a franciák ebben a felpaprikázott hangulatú közegben, az EB-kezdet lázas örömének hatására, a La Marseillaise éneklését követően, megpróbálják ráérvényesíteni akaratukat a románokra és hamar vezetést szerezni, de aki figyelemmel követte a román válogatott selejtezőkörben mutatott teljesítményét, sejthette, ha egy valamihez ért ez a csapat, az a szervezett, masszív védőjáték, amelyet a szövetségi kapitány, Anghel Iordanescu oly tökéletesre komponált. Mindössze két bekapott gól a csapat neve mellett, amely közül Dzsudzsák Bukarestben lőtt szabadrúgásbombája különösen kedves szívünknek.

Ugyanakkor ez már az EB, ahogy mondani szokás „más kávéház”, a sokak által elsőszámú esélyes franciák ellen, mégis mire lehet elég ez a saját szurkolói által is kifütyült defenzív román felfogás?  Elégnek bizonyult, sőt, román szempontból mesésen is kezdődhetett volna a találkozó, ha a 4. percben nem véd óriási bravúrral a franciák, én szerintem képességeihez mérten alacsonyan jegyzett kapusa, Hugo Lloris, Stanciu helyzetét követően. Látván a korábbi nagy tornák nyitómeccseit, az első negyedóra meglepően izgalmas pillanatokat hozott, ám azt követően leült a meccs, állandósulni látszott a franciák mezőnyfölénye, de igazán nagy helyzetekben ez nem mutatkozott meg, ráadásul Oliver Giroud, aki a Benzema-sztori legnagyobb nyertese, mindössze két sikeres passzt jegyzett az első játékrészben, amiből ha figyelembe vesszük, hogy az egyik a kezdőrúgás volt, elég kiábrándító szereplésre utal.

Viszont ha egy másik aspektusból nézzük, a második félidő 57. percében az Arsenal centere megmutatta fejjátéka klasszisát, a kiskorában sokat esőn lévő, s óriásira növő, Tatarusanu (a torna második legnagyobb kapusa a maga 198 cm-ével) hibáját kihasználva csúsztatott a hálóba, megszerezve a vezetést a gallok és a tippmixelők legnagyobb örömére, 1-0!  A statisztikára szeretjük mondani, hogy olyan, mint a bikini, mindent mutat csak a lényeget nem, de Giroud esetében ez nem igaz, itt a számok magukért beszélnek: legutóbbi hat meccsén, ez már a nyolcadik gólja volt.

Meglepetésemre, a román válogatott ezt követően sem tört meg, nem erről híresek, pontosan tudták a franciák mely oldalán kell a támadásokat vezetni. Evra érzésem szerint már eddig is szörnyű meccset tudhatott maga mögött, de mindezt megkoronázta a Nicolae Stanciuval szemben elkövetett szabálytalanságával a tizenhatoson belül, amit Kassai Viktor jogosan be is fújt, Stancu pedig hallatlan magabiztossággal értékesítette a büntetőt, 1-1!

Ezt követően a franciák is nagyobb szerepet tulajdonították a biztonságnak, mégiscsak óriási blama lenne kikapni a nyitómeccsen, már úgy tűnt, hogy döntetlen marad a találkozó, ám Dimitri Payet, a West Ham United 29 éves játékosa irgalmatlanul nagy gólt akasztott a román kapu jobb felső sarkába, 89. perc, 2-1! Payet az egész mérkőzésen ficánkolt, nyolc gólszerzési lehetőség kötődik a nevéhez, és Giroud gólját is ő készítette elő, ám ezzel a góllal igazán emlékezeteset alkotott. Egyesek szerint már most láthattuk a torna legszebb gólját, reméljük, azért lesznek még hasonló bombák, de vitathatatlanul örökké emlékezetes marad ez a találat, és oly sokat is ér! Számomra külön szimpatikus volt a reakció a lecserélését követően, nem bírta magába fojtani az érzelmeket, a közönségtől kapott ováció hatására, megkönnyezte lejövetelét. Erről is szól ez a csodálatos sportág, soha rosszabb meccset!

Noha a magyar válogatott számára csak kedden kezdődik a tényleges EB-szereplés, a nyitómeccsen Kassai Viktor és csapata személyében volt hazai vonatkozás, szerencsére meccset befolyásoló, komolyabb hiba nélkül vezették a találkozót, és a külföldi visszajelzések is pozitívak, ahogy a találkozó esetében, úgy játékvezetésben se legyen rosszabb dirigálás ennél!

Egy újabb örökzöld klasszikusról se feledkezzünk meg a meccs kapcsán, francia-román harc a labdáért, Hajdú B. István jóvoltából: „Ezt is megértük, hogy a francia–román területi vitát egy magyar dönti el.” Óriási.

Az viszont kijelenthető, hogy a franciáktól is minimum „Hajdú Bés” kreativitás kell a folytatásra, ez nehéz kezdet volt, de tudjuk, mindegyik az.

 Ha több kell a franciáktól, mit mondjunk az angol válogatottról? A szurkolók hozták a kötelezőt, a balhé a mérkőzés előtt nem maradhatott el, és ha azt nézzük a válogatott sem okozott meglepetést, a Háromoroszlánosok a nyitómérkőzéseken nem jeleskednek, négy-négy döntetlen illetve vereség a mérlegük. Hodgson fiatalos lendülettel vágott neki a francia útnak, roppant tehetséges srácokkal, meglévő minőséggel, klubjukban jól szezont futó játékosokkal. Összekovácsolt keretének hátránya talán pont az, hogy hiányzik a kellő rutin, amellyel ezt a megnyert meccset le kellett volna hozni. Tétmeccsen a második angol legfiatalabb kezdőt láthattuk, 2002-ben, a svédek elleni vb-meccsen volt ennél fiatalabb a pályán lévők átlagéletkora (most 25 év 293 nap, akkor 25 év 206 nap).

Jó iramot hozott az első félidő, Anglia dominált, ahogyan arra számítottunk, Rooney visszavontabb szerepkörből irányított ezúttal, sokat védekezett, Lallana, Sterling, Alli és Kane a támadásokért volt felelős, a bátrabb felfogású középpályának köszönhetően nem is maradtak el a helyzetek, de a kaput eltaláló lövésekből hiányzott a pontosság és az erő. Nem hiába aggódott a kispadnál Hodgson, számos elpuskázott lehetőség szerepelt az angolok neve mellett.

A második félidőre némiképp változtattak felfogásukon az oroszok, sejtették, hogy ez a teljesítmény kevés lesz a pontszerzéshez, láttuk annak előjeleit, hogy megkontrázható az angol csapat, Szmolov lövése nem sokkal kerülte el Hart kapuját.  

Jött a fordulat, és a megérdemelt angol vezetés, Eric Dier a 73. percben értékesítette a szabadrúgást, bitang erővel lőtt Akinfejev hálójába, 1-0! Kis érdekesség, hogy Dier korábbi 65 PL-meccsén egyszer sem talált be szabadrúgásból, itt most összejött és úgy tűnt, hogy az oroszok a frissítő cserék ellenére sem elegek a gólszerzéshez, ám a 92. percben jött a Shakespeare-i dráma, Vaszilij Berezuckij fejesének főszereplésével, 1-1! Sokk és feszültség az angol táborban, amelyet persze a meccs után le is vezettek.

A játék képe, az ellenfél hozzáállása, a helyzetek számát illetően csalódás az angoloknak az eredmény, és inkább egy pontot nyertek az oroszok, gyakorlatilag még a szövetségi kapitány, Szluckij sem gondolta volna, hogy ebből a meccsből ilyen jól kijöhetnek. A csoportkör végén okosabbak leszünk, de az biztos, hogy Walesben örültek a legjobban ennek az eredménynek.