Még mielőtt teljes erővel a mieinkre koncentrálnánk, foglalkozzunk egy kicsit a tegnapi nap eseményeivel, ami a spanyol-cseh és a belga-olasz meccseket illeti. Számomra e tekintetben két csapat is kisebb csalódást okozott, a spanyolok és a belgák – bár azt már most rögtön hozzátenném, hogy aztán a spanyolok azzal a Piqué góllal rögtön enyhítettek korai kiábrándulásomon.

Kezdve először a Spanyolország-Csehország meccsel, számomra már a kezdő tizenegyben volt egy kisebbfajta meglepetés kapus szinten. No, nem a cseheknél, mert Petr Čech kiemelkedő tehetsége vitathatatlan, és a tegnapi meccsen is remek formát mutatott, az egyik kulcsszereplő volt... Ami viszont a spanyolokat illeti, én arra számítottam, hogy inkább Casillasszal, egy tapasztaltabb kapussal kezdik meg a szereplést. Ám Del Bosque úgy határozott, hogy De Gea kezdjen. Igaz, ami igaz túl sok dolga végül nem akadt a fiatal spanyolnak, de egy-két bravúros védést azért bemutat(hat)ott, és bizonyíthatott a rajongóknak és a szövetségi kapitánynak. Abban azonban egyetérthetünk, hogy ha meg akarjuk nézni, hogy De Gea mire is képes a válogatott kapujában, akkor egy erősebb, több lövést produkáló csapat ellen is látnunk kell. Ez utóbbi már csak Del Bosquen múlik, de úgy gondolom, hogy ha megszavazta neki a bizalmat már az első meccsen, akkor könnyen lehet, hogy a horvátok ellen is őt játszatja majd – bár személyes véleményem, hogy déli szomszédunk ellen én azért még mindig inkább Casillast preferálnám.

Részletekbe menőleg nem elemezném senki teljesítményét, inkább összegezném a két csapat játékát, ahogyan én láttam. Úgy gondolom, a csehek mindent beleadva, erejükön felül teljesítettek tegnap délután. Volt néhány remek helyzetük, bár ezek inkább szabadrúgásból és szögletből keletkeztek – azért azon a Juanfran, Piqué, Ramos és Jordi Alba alkotta spanyolfalon elég nehéz tiszta erőből betörni egy cseh szintű csapatnak. De a cseh védők (Kaderábek, Sivok, Hubník, Limbersky) munkáját mindenképp dicsérjük meg, nagy csatákat vívtak a spanyolokkal a kapu előtt, és ne felejtsük el, hogy a 87.(!) percig tartották őket.

És itt térnék rá a spanyolok játékára. Önhibámon kívül nem tudtam a tévé elé kerülni durván a meccs feléig, és a technológia is megadta magát a hazafelé vezető úton, így azzal a gondolattal vetődtem a távirányítóra, ahogy beléptem az ajtón, hogy a spanyolok már bizonyára két góllal vezetnek… Aztán meglepődve pislogtam percekig, hogy az eredményjelző még mindig csak nullákat mutat. Kicsit bírálva ültem le így le a kanapéra, gondolván, hogy ez a spanyol csapat talán mégsem olyan erős most, mint gondoltam.  De visszanézve a meccs legfontosabb pillanatait, és a második félidős játékot, arra a megállapításra jutottam, hogy a spanyolok igenis jól játszottak, jól működött a védelem, voltak kapura lövések, és szinte folyamatosan nyomás alatt tudták tartani az ellenfelet… de valami mégis hiányzott. Persze, első meccsen ne várjon csúcsformát senki (és ezzel már előre utalnék a belgákra is), hosszú még a torna, és nyilván nem fogja egyik csapat sem elsütni a legjobb fegyvereit már az első 90 percben… De annyi biztos, hogy a spanyoloknak még van mit javítaniuk, már akár a törökök elleni meccsre is.

Elsősorban talán a gyorsasság, a dinamika az, amit én személy szerint hiányoltam. A Morata és Nolito kettős azért közel sem azt a teljesítményt nyújtja Silva mellett, mint amire például egy Fernando Torres vagy egy Diego Costa lenne képes, és bizonyára nem is fognak ezen az EB-n hasonló bravúrokat végrehajtani – de cáfoljanak rám! Ettől eltekintve viszont úgy gondolom, már most nagyon rendben van a La Roja, hozzák a tőlük megszokott formát: Iniesta már tegnap bebizonyította, hogy miért is tartjuk a világ egyik legjobbjának, Ramos a saját szintjén játszott, és a támadásból is kivette a részét, és Fabregas is megmutatta, hogy ha kell, akkor védekezni is kiválóan tud, nemcsak támadni.

Bár eleinte úgy gondoltam, hogy egy ilyen cseh csapat ellen illene több gólt szerezni a spanyoloknak, végül mindkét válogatott bizonyított a maga módján. A csehek csodálatosan tartották Del Bosque fiait, akik folyamatosan próbálkoztak, és a végén csak sikerrel jártak… és végre megint győztes meccsel kezdtek egy nagy tornát!

Ennél viszont sokkal izgalmasabbra sikeredett a Belgium-Olaszország meccs, de talán még így sem az láttuk, mint amire vártunk, legalábbis a gólok szempontjából.

A kezdőcsapatokat tekintve szerintem komoly meglepetés nem történt. Ahogy az várható volt a belgáknál a legerősebb középpálya, az olaszoknál pedig a legerősebb védők egyértelműen helyet kaptak a kezdő tizenegyben. Az pedig már az első percektől kezdve látható volt, hogy a két csapat nagyon felkészült a másik csapatból.

Összességében a belgák 18-szor próbálkoztak, amelyből mindössze kettő jutott a kapuig, ez egyértelműen az olasz védősort (Barzagli, Bonucci, Chiellini) dicséri, mely áthatolhatatlannak bizonyult. Buffon pedig fiatalokat meghazudtoló energiával vetette bele magát a játékba (immáron 157. válogatott meccsén), és a tőle megszokott módon bravúros védéseket mutatott be. Ezzel nálam ő lett a meccs embere. (És mellékesen hadd tegyem hozzá, hogy fair play szintjén Buffon magasan vezeti nálam a listát azzal, hogy a meccs előtti kézfogások során mindenkinek sok szerencsét kívánt.)

Visszatérve az olaszok teljesítményére, immáron a gólokra, fejet lehet hajtani azelőtt a játék előtt, amellyel az első gólt megszerezték. Bonucci csodálatos érzékkel vette észre Giaccherini remek helyezkedését, és a fél pályán túlról adott neki egy gólpasszt a tizenhatoson belülre. Persze, hozzátartozik ehhez, hogy Alderweireld eléggé elmérte a fejest, de ne csökkentsük le az olaszok csodás teljesítményét. Erre a megjátszásra és gólra mondják azt, hogy tanítanivaló. Hasonlóan jellemezhetnénk a kékek második gólját is, melyet Pellé lőtt a hálóba Candreva passza után… És ilyenkor mondják azt, hogy az olaszokat már pedig nem szabad leírni a nagy tornákon!

Személy szerint nem tudok elmenni amellett a tény mellett (ami mondjuk minden olaszra jellemző), hogy mennyire sugárzik a csapatból a szenvedély az egész futball iránt. Legyen az gólöröm vagy csupán a játék önmaga, észrevehetetlen az a szeretet a sport iránt, ami az olaszokat körülveszi – többek között ezért is olyan szerethetőek. És ki tudja ez a szenvedély és örömteli játék meddig viheti őket Franciaországban…

Rátérve a belgák teljesítményre, itt sem szeretnék belemenni külön-külön a játékosok elemzésébe, arra ott van minden más szakértő a médiában, de De Bruyne szereplésének megvitatása nélkül nem tudok pontot tenni a tegnapi meccs végére. Sajnos (és talán meglepő módon) nem arról kell értekeznünk, hogy milyen jól teljesített, és mennyi helyzetet alakított ki, hanem sokkal inkább arról, hogy mennyi eladott labdája volt, és a szögletrúgásai is mennyire rossz helyre érkeztek. Úgy érzem, nem igazán találta a helyét a pályán, és elég gyorsan túl akart adni a labdákon is, szemben mondjuk Eden Hazarddal (aki szokásos cselezgetésével és labdamegtartással számomra megint bebizonyította, hogy mekkora tehetség).  Meggyőződésem, hogy De Bruyne gyenge szereplése inkább fejben dőlt el és figyelmetlenség okozta, mintsem fizikai felkészületlenség. Annyi biztos, hogy ha a belgák sikeresebbek szeretnének lenni, ahhoz elengedhetetlen lesz egy jó De Bruyne…

Az olaszok két remek góljáról már szó esett, de ennek ellenére nem mondanám, hogy a belgák rosszul játszottak. Az utolsó negyedórás teljesítményük nagyon jó volt, sok helyzetet kialakítottak, ami a továbbiakra talán azért egy kicsi vigaszt és erőt nyújthat nekik. Az utolsó 15-20 percben kulcsszereplők voltak a cserék (Mertens, Origi, Carrasco), akik közül legalább egyet már talán a második félidő elején be lehetett volna hozni. Biztos vagyok benne, hogy merőben más játékot láthattunk volna, ha például Origi hamarabb beáll a tegnap elég gyengén szereplő Lukaku helyére.

Az első kör után a svéd-ír döntetlennek köszönhetően Olaszország vezet, míg Belgium csak a negyedik helyen áll a csoportban, így ha jó helyen szeretnének továbbjutni, másik két meccsüket mindenképp meg kell nyerniük. Van tehát még mit javítaniuk a belgáknak is, de ha nem hagyják, hogy megtörje őket ez az olaszok elleni vereség, és jobban tudnak koncentrálni a pályán még bármire képesek lehetnek ezen az EB-n.