A legutóbbi két olimpiánál népesebb magyar csapat jött össze Riora, hogy továbbírják a magyar vívósport fényes történetét. Nem lesz könnyű dolga a kilenc fős küldöttségünknek, pedig most is egynél több dobogóra esélyes vívónk van...

Tradíció, elegancia, látvány, feszültség, dinamika. A sport, melyet egy átlagember csak négyévente követ, kivéve ha csak egy picit nem tekint jobban bele a történések mélyére, én belenéztem, és – habár már nyolcadik életévemből, Nagy Tímea 2004-es meneteléséről is vannak emlékeim, igazából - 2012-ben lettem eme csodálatos sportnak a rajongója. Igen, Szilágyi Áron menetelése alkalmával szerettem bele végképp a vívásba. „OTTAZOLIMPIAIBAJNOOOK” – szoktam is bőszen üvöltözni egy-egy jobban sikerült buli alkalmával, amikor már nem vagyok szomjas, de ez most nem ide tartozik… Helyette inkább kifejtem, miért is ezzel az öt jelzővel kezdtem a rio-i vívótorna felvezető írását.

1. Tradíció.

Hát igen. A sportág, amelyik az eddigi összes nyári olimpián a program része volt. A 30 olimpia alkalmával eddig összesen 201 aranyérmet osztottak ki. A vívás sokáig jellemzően a három tradicionális vívónemzet vadászterülete volt, Olaszország, Franciaország és Magyarország nagyon sokáig (úgy a 70-es évekig) egy-két kivétellel kisajátította magának a dobogót, aranyérmet pedig az uraknál e három nemzet versenyzői mellett 1908 és 1956 között csak Belgium tudott nyerni, szám szerint hármat az 53-ból! Az 50-es évektől becsatlakoztak a Varsói Szerződés országai, Románia, Lengyelország és maga a Szovjetunió is a 80-as évekig számos aranyat tudott hazavinni a „dicső keletre”. A 80-as években az - ilyen formájában történelme végét járó - NSZK-t is egyre komolyabban kellett venni, vagyis kimondhatjuk, a 80-as évek végére egész Európa megtanult vívni. Az 1996-os olimpián az Európa-központúság a csúcsát járta, a megszerezhető 30 éremből 28-at az öreg kontinens vívói szereztek meg, egy-egy kubai ezüst és bronz volt csak, ami a kívülállóknak jutott.

Habár 84-ben L.A.-ben egy kínai nyerte a női tőrt (Luan JuJie), a vívás Sydney-ben kezdett el igazán globalizálódni, Kína és Kuba mellett Kim Young-Ho tőrben szerzett aranyával Dél-Korea is feliratkozott a pástra, 2008-ban pedig az Amerikai Egyesült Államok is elkezdte beletenni a pénzt és az energiát a legstabilabb helyzetű olimpiai sportba: Pekingben a női kard pódiumán csak amerikai versenyző állt, és a Zagunis-Jacobson-Ward trió csapatban is hazavitt egy bronzot a világ másik végéből, 2012-ben pedig a megszerezhető 10 aranynak már csak a fele került európai nyakra, Pablo Limardo megszerezte Venezuela első aranyérmét vívásban, ami hazája történetének mindössze második aranya volt ötkarikás játékokon.

A nyitás ellenére továbbra is a francia-olasz-magyar hármas birtokolja az aranyérmek majd’ 62 %-át (124/201), illetve az összes kiosztott érem 53 %-át (319/601).

2. Elegancia

Régen tábornokok, katonatisztek és gazdag úriemberek feszültek egymásnak, így ez a jelző is magától értetődik a vívással kapcsolatban, és ez meg is maradt etikett formában, például aki nem üdvözli a mérkőzésvezetőt és a nézőket, valamint nem fog kezet ellenfelével mérkőzés előtt és után, azt leléptetik a pástról. Habár maga a sport felgyorsult, pont a három nagy nemzet vívóinak technikáján még ma is látszódnak az elegáns, kifinomult mozdulatok dinamikus köntösbe ágyazva.

3. Látvány

Ha eddig nem lett volna elég a magasított középső és körülötte a négy különböző színű pást sokszínű látványa, akkor ezt most Rioban megbolondították azzal az optikai tunninggal, hogy a színes pályákat X-alakban egymás felé fordították. Az egyes versenyszámok végső összecsapásait a kiemelt páston rendezik úgy, hogy a csarnokban az összes lámpa le van kapcsolva és csak a pástot világítják meg, erre rá jön még rá a találatoknál felvillanó színes ledek látványa a pulpitus körül és a versenyző maszkján. És ez csak a körítés, maga a „játék” is parádés, nem beszélve a különleges lassításokról, ahol ténylegesen látod, ki kinek és hova adta a tust az adott csörtében.

4. Feszültség

Mivel egy-egy rossz lépés és kéztartás, egy jó ütemben indított támadás, egy remek védés-visszaszúrás, egy jó gondolat mérkőzéseket dönthet el, ezért a feszültség tapintható. Külső szemlélőként – habár jelenleg ez a leggyengébb fegyvernemünk – általában tőrben látom a legnagyobb feszültséget, már csak azért is, mert itt van a legkevesebb támadás a legkisebb érvényes találati felület miatt, ezért alapesetben itt kockáztatnak legkevesebbet a vívók.

5. Dinamika

Bezzeg a kardban… Ott mára mivel a párbajtőrrel szemben nincs együttes találat, viszont cserébe lehet vágással is tust adni, így kulcsfontosságú, hogy ki kezdeményezi az akciót, mert együttes találatnál ő kapja meg a pontot. A leggyorsabban éppen ezért ebben a fegyvernemben megy le egy asszó, a 3*3 perc vívóidőt szinte ki sem kéne írni az eredményjelzőre, a győztes az esetek 99%-ában eléri a 15 pontot. A párbajtőr is tud dinamikus és látványos lenni, mivel itt az egész test számít és együttes találat is van, ezért itt a játék az eredménnyel is kulcsszerepet kap: egy az asszó elején kiharcolt két-három tusos előny birtokában nyugodtan rá lehet menni az együttes találatra, és végig lehet vinni a megszerzett fórt 15 pontig.

Mi várható Rioban?

Mivel a NOB zsinórban harmadszor is 10 versenyszámra maximalizálta a vívótornát így a 12 számból (6-6 női/férfi) kettő vetésforgó szerűen kimarad. 2016-ban az egyik pont az a férfi kard, ami amellett hogy a legnagyobb hagyományokkal rendelkezik, egy plusz éremesély lenne nekünk. A másik a női tőrcsapat, melyben jó eséllyel Olaszország lenne a favorit.

Az olimpia rögtön egy magyar éremeséllyel kezdődik, női párbajtőrben Szász Emese – ha csak fele olyan stabilan vív fontos pillanatokban, mint az elmúlt években tette -, a negyeddöntőig egész biztosan eljut, onnan pedig már csak egy győzelem kell, hogy éremért csatázzon. A Vasas 33 esztendős hölgye azonban igencsak belehúzott, az első körben az az észt Julia Beljajeva lesz az ellenfele, aki a 2013-as budapesti világbajnokságot megnyerte, ám azóta egyéniben nem sokat mutatott, ám csapatban pl. egy hónapja EB-t nyert. A 16 között Londonban egyéniben bronzérmes, csapatban aranyérmet szerző kínai Sun Yujie jöhet, ha Emese ezt is túléli, akkor pedig a londoni egyéni bajnok ukrán Yana Shemyakinával nézhet farkasszemet. Aranyesélyes még a román Ana Maria Branza és a tunéziai (igen, egy újabb feltörekvő nemzet lánya) Sarra Besbes.

Vasárnap férfi tőrben nem leszünk érdekeltek, ahogyan az éremcsatákban egyetlen más európai vívó sem. A 2015-ös világbajnok japán, Yuki Ota két ezüst után az olimpián is felérne a csúcsra, ebben a címvédő kínai Lei Shengen kívül a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű egyiptomi Alaaeldin Abouelkassem és az amerikai Alexander Massialas akadályozhatja meg őt.

A még mindig csak 21 esztendős Márton Anna remek sorsolást kapott női kardban az elődöntőig, ahol aztán a 7-szeres világ-, 9-szeres Európa-bajnok orosz Sofia Velikaya jöhet szemben a magyar lánnyal. Az alsó ágról a fegyvernem másik korszakos zsenije, 2004 és 2008 olimpiai bajnoka, az amerikai Mariel Zagunis, honfitársa Dagmara Wozniak, az elmúlt négy évben két egyéni vébé-címet szerző ukrán Olga Kharlan, vagy London bajnoka, a dél-koreai Kim Ji-Yeon juthat fináléba. Erős mezőny, annyi szent…

Kedden kerül sor arra az egyéni számra, melyben a legnagyobb számban lesz magyar a táblán. Férfi párbajtőrben Boczkó Gábor, Imre Géza és Rédli András is pástra léphet, Boczkó és Imre a 16 között akár egymás ellen is! A címvédő venezuelai Pablo Limardo ugyan tavaly letarolta Pánamerikai Játékokat, a London óta megrendezett három világbajnokságon mindössze egy ezüstöt tudott összevívni, azt is még 2013-ban nálunk Budapesten. Tavaly Imre Géza nyerte a világbajnokságot, ami bizakodásra adhat okot. Ez az a versenyszám, ahol soha nincs topfavorit, bárki odaérhet a tűz közelébe, ha kifog egy jó napot!

A szerdai az egyetlen nap, amikor egynél több számot bonyolítanak le Rioban. Női tőrben ugyan ott van a mezőnyben két veteránunk, Knapek Edina és Mohamed Aida, mégsem tekintünk rájuk éremvárományosként. Szemben az olaszokkal, akik így, hogy nincs csapatverseny, extra motiváltak lesznek. Elisa Di Francisca a címvédő, ám Arianna Errigo tuti visszavágna a londoni fináléban elszenvedett 12-11-es vereségért, ezt már az elődöntőben megteheti a 7-szeres világ-, 6-szoros Európa-bajnok talján. Csoda lenne, ha nem kettejük közül kerülne ki a bajnok.

Nagyon boldogak lennénk, ha augusztus 10-én meglenne az első címvédés Rioban. Férfi kardban Szilágyi Áronnak minden esélye megvan zsinórban második egyéni olimpiai bajnoki címének elhódítására, amivel méltó lenne a kardvívás történelméhez, és bekerülne a "Gerevich-Kovács-Kárpáti polc" alá. Most még kettővel van a legendák alatt, e lépcsőfok megugrásában a német Max Hartung, az orosz Aleksey Yakimenko és a dél-koreai Kim Jung-Hwan akadályozhatja meg a még mindig csak 26 éves magyart.

Csütörtökön a hölgyek párbajtőr csapatai közül Oroszországnak, Kínának, Dél-Koreának és az USA-nak lesz reális esélye az arany megszerzésére, majd pénteken jönnek a férfi tőrcsapatok, amire régóta tartó magyar érdekeltség hiányában nem is tudnék esélyest megnevezni, Londonban Olaszország győzött, egy hónappal ezelőtt az EB-n pedig Oroszország. Női kardcsapatunknak nem sok hiányzott ahhoz, hogy ott legyen a Carioca Arenában, ám végül nem jött össze a csoda Márton Annáéknak. Az aranyért a Sofia Velikaya vezette Oroszország, az Olga Kharlan vezette Ukrajna és a legjobb nevekből álló címvédő USA csatázhat.

A záró szám egy újabb magyar éremesélyt rejt, egyedüli csapatként pástra lép az Imre-Boczkó-Rédli-Somfai összetételű, 2013-ban a szemem láttára világbajnoki címet szerző magyar párbajtőrcsapat! A tradíciók ebben a számban éreztetik legjobban hatásukat, ugyanis Magyarország mellett Franciaország és Olaszország nevezhető még mindig a legkomolyabb éremesélyesnek. Könnyű ellenfél azonban nincs, lásd a magyar csapat Dél-Koreával kezd a nyolc között.

A képek forrása: 1., 2.