Az első körben Franciaország a román válogatottat múlta felül egy zseniális Payet tekeréssel, Anglia pedig Oroszország ellen hullajtott értékes két pontot, ezáltal győzelmi kényszerbe helyezve magukat a Bale vezényelte Walesszel szemben, nézzük hogyan vették a második játéknap akadályait a franciák és az angolok!  

Legendás helyszínen járunk, egy olyan város létesítményében, amely az összes korábbi Franciaországban tartott világeseménynek otthont adott, az 1938-as és 1998-as vb-nek, az 1960-as Nemzetek Európa-kupájának, és az 1984-es eb-nek. Szerencsésebb honfitársaink személyesen is átérezhetik ennek az impozáns stadionnak a légkörét június 18-án, hiszen az Izland elleni mérkőzésünket Marseilles-ben játssza a válogatottunk.

Korábbi elemzésemben említettem, hogy a franciáknak muszáj lesz többet nyújtaniuk, a románok elleni nehézkes kezdést a felfokozott várakozásból adódó extra nyomásnak tulajdoníthattuk. Ugyanakkor tény, hogy amilyen előny hazai terepen játszani, legalább olyan hátrány is, és a kellő egyensúly megtalálása nem kevés mentális erőt igényel. Fontos, hogy adrenalinként, a közönség buzdító erejét legális doppingszerként felhasználva lépjenek a pályára a házigazdák. Ne a sokak által elvárt végső győzelem óriási lelki terhét cipelve, hanem a futballt élvezve, felszabadult, könnyed játékkal sikereket elérve, a szív és az ész megfelelő kontrolljában. Ezt az eszmét próbálja ráültetni fiaira Deschamps, noha ő is tudja ez nem egyszerű, mégis minden adott a végső győzelemhez.

Muszáj volt egy picit a körítésről írni, hiszen a meccs első félideje álmosító ködöt hozott, a két klasszis, Pogba és Griezmann csak a padon kezdtek, ami meg is határozta a Les Bleus játékát. Martial és Coman sem tudott hozzátenni érdemben a kreativitáshoz, Csipkerózsikás szundikálásba mélyedtünk.

Aktívabb félidő következett, jöttek helyzetek, helyzetecskék, antifutball Albánia Sagna hajmeresztő menteni igyekvését követően majdnem megszerezte a vezetést, de a kapufa, a franciákkal volt ezúttal, ennyi kijár hazai pályán. Más kérdés, hogy Giroud fejesénél, aki egyébiránt 8 gólt jegyez legutóbbi 6 mérkőzésén, nem segített a kapufa. Maradt a 0-0, és mivel a szabályok értelmében a kapufát eltaláló kísérletek nem számítanak kaput eltaláló lövésnek, sem Llorisnak, sem pedig társának, Berishának nem kellett védést bemutatnia.

Olyan meccsnek ígérkezett ez érzésem szerint, ahol tipikusan csak a kezdeti gólt nehéz megszerezni, azt követően könnyebb játékkal, több góllal is nyerhetnének a franciák, de kaput eltaláló lövés nélkül ez nem lehetséges. Az, hogy az első félidőben nem találtak be a franciák nem meglepetés, legutóbbi kilenc lejátszott Eb-meccsükön, nyolcszor gólképtelenek maradtak az első játékrészt követően.

Már-már úgy tűnt, megszületik az első 0-0 az idei tornán, de a csereként beálló Antoine Griezmann másképp gondolta! Egészen szabadon fejelhetett az albán kapuba, itt az újabb dráma, megint a késői gól, amely sikert és biztos továbbjutást hoz a csoportból! Ez volt az első kaput eltaláló kísérlet, rögtön góllá érett, az azt megelőző 20 hazai próbálkozás eredménytelennek bizonyult. Ráadásul a hosszabbítás perceiben Payet bevitte a kegyelemdöfést, 2-0, a West Ham játékosának mérlege legutóbbi öt nemzeti mérkőzésén: 4 gól, 2 gólpassz. Nem rossz.

A franciák pedig fejben nagyon ott vannak, hiszen eddig szerzett négy találatukból három a 89. percben, vagy azt követően született. Ebből hatalmas erőt lehet meríteni, Deschamps csapata ott lesz az egyenes kiesés szakaszban, megkönnyebbülhetnek, az alapakadályt átlépték, de a magas igényekkel rendelkező publikum, ennél is többet vár el!

Indul az utazás, Dél-Franciaországból egészen északra, következik a brit futball kedvelőinek igazán ínycsiklandónak ígérkező Anglia-Wales találkozó immár a B-csoportból. A 102. találkozójukra készülhettek egymás ellen, de nagy tornán a legelső meccsükre, ez hozta az igazi pikantériáját párharcuknak. No meg az, hogy a mérkőzést megelőzően a sajtószobában Gareth Bale megadta a felvezetését a derbinek, mondván, nincs olyan angol játékos, aki beférne a walesi kezdőbe. Wales legutóbbi négy Anglia elleni fellépésekor gólképtelen maradt, a Real Madrid sztárjának ennek ellenére megvolt az önbizalma, hangzatos nyilatkozata nem örvendett népszerűségnek az angol szurkolók körében.

A Manchester City túlértékelt játékosa, az átigazolását követően Liverpoolban azóta közutálatnak örvendő Sterling, hamar vezetést szerezhetett volna, de nem tudott ziccerben a kapuba lőni. Majd talán egy jogosan elvett tizenegyes is szerepel a Háromoroszlánosok neve mellett, Brych azonban másképp gondolta, nem fújt sípjába, fél órát követően továbbra is maradt a 0-0. Kísértetiesen hasonlít az oroszok elleni meccshez, helyzetek, lehetőségek, de rossz kihasználás, Hodgson pedig foghatja a fejét.

Foghatta is, mert a félidő végéhez közeledve, a 42. percben Gareth Bale irtózatosan nagy gólt lőtt ezúttal is szabadrúgásból, a walesi gyalogkakukk két egymást követő Eb-meccsen talált be pontrúgásból, erre korábban csak Michel Platini és Thomas Hassler volt képes. Mióta Chris Coleman az edző, Wales 32 góljából 15-öt Bale szerzett, bár más kérdés ebben a találatban azért Joe Hart is benne volt. Egy statisztika, ami nem kedvezett a félidő állását követően Rooney-éknak: Anglia sosem tudott nyerni világeseményen, ha hátrányban volt a félidőt követően. Nem túl biztató előjel.

A második félidő egyre nagyobb angol fölényben telt, Hodgson cseréi beváltak, lendületet hoztak, és ami még fontosabb, gólokat. A Leicesterrel zseniális évet záró Vardy, a harmadik labdaérintéséből gólt szerzett az 56. minutumban, 1-1, és ezúttal sem maradt el a slusszpoén, a 92. percben a Liverpool klasszisa, Sturridge megszerezte az angol válogatott első győzelmét a 2016-os kontinensviadalon, ő a tizedik olyan angol, aki vb-n és eb-n is eredményes. Nagy löket lehet ez a siker Hartéknak, ráadásul a csoport élére is álltak győzelmükkel.

A zárófordulóban Szlovákia-Anglia, és Oroszország-Wales találkozók kerülnek megrendezésre, lehetnek még meglepetések, kíváncsian várom, hogy az angoloknál átszakad-e a gát, mert ez a játék továbbra is kevés lesz a folytatásban, de pozitívum, hogy Hodgson kezdi megtalálni az ideális felállást, talán éppen időben...