A neves francia sportlap, a L'Equipe címlapján nyilvánvalóan a németek kaptak helyet tegnap reggel, alatta pedig az a felirat ékeskedett, hogy „a kékeket várják”. No nem, az északi kékeket, hanem a Les Bleus-t, azaz a francia válogatottat. A lap és francia rajongók igazából egy kérdést tettek fel a meccs előtti napokban: „Lehetünk-e olyan bolondok, mint az angolok?”. Szerintük ugyanis Angliának még legrosszabb napjukon is le kellett volna győzniük Izlandot. Annyi biztos, hogy a francia média és a rajongók elég magabiztosan várták az északiakat… Valamit előreláthattak, ugyanis a csapat leiskolázta Izlandot.

Ezen az EB-n már sokszor sutba vághattuk az erőviszonyokat, és tűzre dobhattuk a papírformákat, mert idén aztán minden felborult, még az is, aminek nem kellett volna. De nem tegnap este… Na, de ne ugorjunk ennyire előre!

Az izlandi őrületre való tekintettel az esti meccs előtt kicsit beleástam magam a média világába, próbáltam utánajárni, hogy a neves újságok, sportlapok és weboldalak vajon hova sorolták Izlandot az EB előtt, és... hát talán nem meglepő, de egyik sem emlegette őket a legjobb nyolc között. Az ESPN például az F csoport harmadik helyére várta az északiakat, és azt írták, hogy minden erejükre szükségük lesz ahhoz, hogy csoportharmadikként továbbjussanak. (Hogy kicsit haza is beszéljek: minket eléggé kivettek a számításból, simán a csoport negyedik helyére soroltak. Most már bizonyára ők is tudják, hogy a magyarokat soha nem lehet leírni.) Az angol Guardian pedig szintén a harmadik helyre sorolta Izlandot az EB kezdete előtt. Ők azt írták, hogy reális cél lehet Izland számára a legjobb tizenhatba jutás, de abba ők sem mertek belegondolni, hogy a „Son”-ok még ennél is tovább juthatnak. Több külföldi fórumon viszont a vicces kedvű, optimista kommentelők azt írták, hogy Izland csoportharmadik lesz, de a végén, furcsa és meglepő fordulatokkal meg fogja nyerni az egész EB-t, de többen tippeltek arra is, hogy az elődöntőig fognak jutni.

Erre azért bizonyára kevesen mertek komoly pénzt tenni, ahogy arra is, hogy mekkora Izland-őrület veszi kezdetét, és mennyi rajongót szerez magának az EB alatt a csapat. Pénteken ugyanis a csapat sajtóreferense azt nyilatkozta, hogy az izlandi mezeket vásárló futballszurkolók mértéke hihetetlen számban megnőtt – annyira, hogy az eladható mezekből teljesen kifogytak az északiak! Nyilvánvalóan még a csapat és a mezgyártó ruházati cég sem voltak felkészülve ekkora sikerre. Ha az EB-t nem is, a szíveket bizonyára megnyerték.

A legtöbb statisztikát tekintve egyértelműen Franciaország volt az esélyes a továbbjutásra, így jogosnak tekinthető az a fajta önbizalom, amit a francia média és a rajongók tanúsítottak, de mindenképpen érdekességként szolgálhat a tény, hogy a csoportkörben és a nyolcaddöntőben az izlandiak közül összesen hat különböző ember talált be a kapuba, míg a franciáknál „csak” hárman. E tekintetben azért érdemes megdicsérnünk Izlandot, hisz igazi csapatként küzdöttek. És ez a csapatként való küzdés a franciák ellen is jelen volt tegnap este…

A kezdőcsapatokat tekintve nem volt meglepetés, az izlandiak a „kötelező” 4-4-2-es felállásukkal vágtak neki a negyeddöntőnek. Érdekesség, hogy összes meccsükön ugyanazzal a tizeneggyel kezdte meg a játékot Lars Lagerbäck csapata – ami egyszer bejött, azon ne változtass, nemde? Nagy változások a franciáknál sem történtek, egyedül Samuel Umtiti lehetett új név, ő Rami kiesése miatt kerülhetett a kezdőbe, mellesleg ez volt élete első válogatott meccse. Azért nem rossz kezdés a felnőtt válogatottban való szereplését egy EB negyeddöntővel kezdeni! És abban biztosak lehetünk, hogy hallunk még az ifjú védőről, ugyanis a következő szezontól a Barcelona színeiben láthatjuk.

Bennem igazából egy kérdés fogalmazódott meg még a meccs előtt: tudja-e folytatni Izland azt a defenzív játékot, amit eddig mutatott? Nos, a válasz erre a kérdésre egyértelmű nem lett. A védelmük nem igazán működött Franciaország ellen, noha úgy érzem, igyekeztek kicsit támadóbb szellemben focizni, a helyzeteik legnagyobb részét továbbra is a szögletek és a bedobások hozták. Ehhez még annyit hozzátennék, hogy hihetetlen energiákat mozgósítanak meg egy-egy meccsen, különösen bedobásoknál. Nem tudom, honnan ez a nyers erő és energia… talán a gumibogyó szörp teszi.

A francia csapat – ellentétben a médiával és a rajongókkal – komolyan vette Izlandot, és ez már az első percekben nyilvánvalóvá vált, elődöntőbe való továbbjutásuk egy percig sem forgott veszélyben, különösen a 12. perctől kezdve kezdhettek igazán megnyugodni, amikor is Giroud betalált Halldórsson lábai között. És innentől vette kezdetét a francia gólparádé és az izlandi szétesés. Nyolc perccel később Pogba fejelt egyet, utána jött Payet a 43. percben, aki ezzel az első félidőre szerintem feltette az i-re a pontot, legalábbis ami az izlandiak játékkedvét és összeszedettségét illeti. Majd két perccel később a Franciaországban kis hercegként emlegetett (csakhogy stílszerűen maradjunk a cím és a gumibogyó szörp után is a mesei vonalnál) Griezmann is betalált, aki ezzel nemcsak az EB 100. gólját szerezte meg, hanem átvette a vezetést a legeredményesebb játékosok listáján. (Eddig 4 góllal és 2 assziszttal büszkélkedhet, de két csapattársa, Giroud és Payet szorosan ott van a nyomában. Három ilyen jó formában lévő játékos mindenképp nagy fegyver a franciák kezében a továbbiakra nézve is.)

A franciák a második félidőre aztán kicsit visszavettek, így Izland szépíteni tudott egy szép akciógóllal Sigthórsson jóvoltából. De a hazaiak erre a biztonság kedvéért rögtön reagáltak, és Giroud fejesével újra négyre nőtt a különbség. A végén már nem sok izgalomra számíthattunk, a franciák igyekeztek kevés kockázatot vállalni, hogy véletlenül se szedjenek össze sárgalapot vagy esetleg egy sérülést a németek elleni elődöntőre. Izland pedig a legjobbját nyújtva próbálta zárni csodás szereplését az EB-n, és ez össze is jött nekik: a 84. percben Bjarnason fejesével még egy kicsit szebbé varázsolták a szurkolók estéjét.

Bátran lehet találgatni és elemezgetni, hogy vajon mi vezetett Izland ekkora sikeréhez, hisz játékosaikat tekintve igazán nem beszélhetünk arról, hogy tele lennének klasszisokkal. A kulcs – azon túl, hogy valamit már nyilván a selejtezőn megtaláltak – mindenképpen az lehetett, hogy sikerült egy portugálok elleni döntetlennel nyitniuk, ami azonnal hatalmas önbizalom boost-ot jelenthetett a csapatnak. Ettől kezdve pedig, véleményem szerint, abszolút flow élmény állt be náluk, és többek között ez repítette el őket ilyen sokáig. Ezzel az eredménnyel egyértelműen felkerültek a futball térképre, kérdés, hogy ez csak egyszeri fellángolás volt-e, vagy ezentúl komolyabban számolni kell velük is a nagy tornákon.

És hogy miért emlegettem a címben Franciaországot „gonosz mostohának”? Pusztán azért, mert észrevételeim alapján a többség inkább Izlandnak szurkolt. Lehet bírálni őket, hogy nem a legjobb, nem a legélvezetesebb játékot játsszák/játszották, de kinek a szíve nem lágyult meg ilyen tündérmesébe illő történet láttán, mint az övéké? Akárcsak Hamupipőke, ők is egyfajta üvegcipőt kaphattak valahonnan erre az EB-re. Belopták magukat a szívekbe, és épp mesei történetük miatt talán kicsit ki is szakítottak minket a valóságból – épp úgy, ahogy a magyar válogatott is tette –, és talán sokan ezért is fordultak el a mesei hősöket fenyegető gonosz mostoháktól, a realitást képviselő franciáktól, akik egészen könnyedén hozták, amit a haza megkövetelt, és leiskolázták az északiakat. De izlandi hőseink mellett szóljon, hogy bár az első félidő végére kicsit szétestek, a második félidőre ugyanúgy jöttek ki, mintha az lett volna a meccs kezdete, és végig küzdöttek. És talán ez a legfontosabb: hinni és küzdeni a végsőkig!

És ebből a bölcsességből meríthet Franciaország a továbbiakra, mert az biztos, hogy a németek ellen nem lesz ilyen könnyű dolguk, és szükségük lesz a pozitív hozzáállásra. Griezmann az írek elleni győzelem után úgy fogalmazott, hogy ha az a francia csapat lép ki az öltözőből, mint amelyik az írek elleni második félidőben játszott, akkor a végéig is eljuthatnak. Nos, ez, az első félidős jó szereplés Izland ellen összejött, és most játszottak a legnagyobb magabiztossággal és kedvvel. A kérdés már csak az, hozni tudják-e ezt a jó formát a világbajnok Németország ellen is.

***

Az elődöntők előtt most újabb kétnapos pihenő következik, de ha addig sem szeretnétek foci nélkül maradni (és miért szeretnétek?!), akkor a figyelmetekbe ajánlok két fakultatív „programot”. ;)

Legyél Te is „Son” vagy tölts el egy napot a franciákkal!

Aki a sikerek után szeretne maga is izlandivá „válni”, annak bátran ajánlom az általam most már csak „Son”-makerként emlegetett remek oldalt: Islandsk Navnegenerator

Aki pedig inkább a franciákkal szimpatizál (de igazából minden kíváncsi focidrukkereknek ajánlom) az alábbi videót, ahol a franciák fiatal szupersztárjával, Antoine Griezmann-nal tölthetünk egy napot. Remek betekintés a kulisszák mögé. És ha valaki még ennél is többre vágyik, az nézzen körül a francia válogatott csatornáján, ugyanis emellett még jó pár videó bemutatást enged a kékek életébe kezdve az utazásoktól, az edzéseken át, a szállásra való visszatérésig. (A videóért csak kattints a képre!)