Beigazolódott a papírforma a 130. wimbledoni nyílt teniszbajnokság utolsó versenynapján: a férfi egyes döntőjében Andy Murray magabiztos játékkal, három szettben múlta felül Milos Raonicot, így élete harmadik Grand Slam-győzelmét ünnepelheti. A skót lovag újfent felült trónjára! 

A női egyes, valamint a párosok fináléját követően az év sportnapján, július 10-én a férfi döntővel zárult az idei wimbledoni nyílt teniszbajnokság. Hosszú és küzdelmes út vezetett Andy Murray és Milos Raonic összecsapásáig, a közönség ezúttal is szép számmal látott drámát, hihetetlen labdameneteket;a legnagyobb játékosok is idejekorán bukhattak (lásd Novak Djokovic esete), a "Wimbledonban semmi sem biztos" klisé ennek megfelelően 2016-ban is igazát lelte. Csordultig telt a lelátó az All England Lawn Tennis and Croquet Clubban, a szigetország vezetői személyiségei, sztárok, sportolók tették megszokottan egyedivé a publikumot. Nagy részük - hároméves "Andy-mentes" szünet végett - örömködni érkezett: a hazaiak legnagyobb csillaga, Murray toronymagasan esélyesnek számított az élete első Grand Slam-fináléját vívó kanadaival szemben.

Utóbbi tényező a rutintalanság ékes bizonyítéka, mely igenis rányomja a bélyegét az ilyesfajta, nagy téttel bíró összecsapásokra, azon belül is a kezdésre, a nyitószettre. Ugyan első szervajátékát simán hozta Raonic, a másodiknál rögtön meggyűlt a baja: ellenfele pár perc után egyből bréklehetőséghez jutott. Ezt még abszolválta a John McEnroe irányította szervagép, 3-3-nál azonban már tehetetlen volt: a jól mozgó Murray áttört a gáton, fogadóként nyert gémet, majd nehézségek árán, de hozta saját adogatását is, s végül 6-4-gyel lezárta a játszmát. Tombolt a közönség, a felek kezdték érezni, nem lesz könnyű dolga a végső győztesnek.

Raonic hősiesen küzdött élete első GS-fináléjában

A második játszma kezdőgémjében Murray egyből elvehette volna Raonic szerváját, ám sem ekkor, sem 3-3-nál, sem 4-4-nél nem adta meg magát a 25 éves titán, pedig London olimpiai bajnokának utóbbi esetben két esélye is volt. Való igaz, a podgoricai kissé változtatott játékstílusán: míg az első szettben többször lépett fel a hálóhoz és stabilabban figyelt adogatásaira és a rögtönzött labdamenetekre, a másodikban előjött a Federer-verő, szabadabb, bátrabb, többet megengedő énje (jóval több nyerőt ütött, mint a skót, igaz, ehhez a tizenöthöz tizenöt ki nem kényszerített hiba is járult), amiben mindig benne van a hibázás tényezője. A tipikus Murphy-törvény (nem, nem Murray-törvény...) szerint ez a bizonyos tényező a lehető legrosszabbkor jött elő: a tie-break elején. Noha erős adogatásai miatt rendre esélyes a ki-ki küzdelemben Raonic, ellenfele játszi könnyedséggel nyerte a minipontokat, 6-1-es vezetést követően 7-3-mal "húzta be" a rövidítést: Murray szűk két órát követően 2-0-s fórra tett szert! 

A harmadik szettben egészen 2-2-ig fej-fej mellett haladtak, amikor is érdekes pillanat adódott: a kanadai villámgyorsan, szinte a semmiből két brékponthoz jutott. Fordulatot hozhatott volna a mérkőzésbe, ha az egyiket ki tudja használni Raonic, de nem így lett, Murray villámgyorsan összekapta magát, elméjét, megfordította a gémet és helyére állította a britek pulzusszámát. Ez a játék volt az, amelyből tökéletesen le lehet szűrni Andy Murray fejlődését, érettségét a korábbi évekkel szemben: egy 2014-es önmaga nem ennyire higgadtan, erősen kezelte a vészhelyzetet, mint a mai. De a mai Andy Murray olyannyira stabil jelenleg, hogy szépen-lassan Novak Djokovic közvetlen közelébe ér, és ha így folytatja, nemsoká reálisan megérkezhet a mindenkori főfavoritok listáján a szerb mellé.

Utóbbi mondat valódiságát a döntő végjátéka támpontozza. 6-6-ig mindketten hozták fennmaradt adogatásaikat, így következhetett egy újabb tie-break, egyben az idei harmadik nagy torna utolsó néhány momentuma. A skót kétszer mattolta az elfáradó Raonicot, 5-0-t követően 6-1-nél mérkőzéslabdákhoz jutott, melyekből a másodikat használta ki: életében harmadszor is a wimbledoni gyep királya lett Andy Murray!

Tegyük hozzá, teljesen megérdemelten. Az egész verseny alatt mindössze két (!) szettet veszített (a Jo-Wilfried Tsonga elleni negyeddöntőben), ami a mai férfi mezőnyben, a legkiszámíthatatlanabb füves borításon egészen káprázatos adat. Lehet mondani, hogy Kyrgiost, Tsongát, Berdychet és Raonicot elintézni, és így diadalmaskodni nem nehéz feladat, de tegyük a szívünkre a kezünket: a legkiegyensúlyozottabb, legjobb játékos aratott győzelmet. A fináléban Murray az első szerváiból 87%-ban nyerte meg pontjait, emellett kiválóan fogadott, remekül hatástalanította ellenfele bombáit. 39 nyerőjéhez 12 ki nem kényszerített hiba társult. Noha Raonic nagyszerűen helytállt, Murray klasszisa abban is megmutatkozik, hogy nem adott ki magából felesleges pluszt, amikor kellett, nagyon ott volt fejben és fizikálisan egyaránt. Jamie Delgado és Ivan Lendl munkája végre felért a csúcsra, az Ausztrál Open és a Roland Garros elveszített döntője után Wimbledonban felért a csúcsra a tanítvány, aki amellett, hogy a világranglistán közelebb férkőzött Djokovichoz, jó előjelekkel, élményekkel készülhet a riói olimpiára és a US Openre.

Ami a teniszt illeti: 250-es, valamint 500-as versenyek, majd a hónap végén a torontói mesterverseny a program, egy hónap múlva pedig itt a riói olimpia!

A képek forrásai: www.sportsvibe.co.uk, www.thestar.com, www.skysports.com