Idegőrlő, fordulatos meccsen remek játékkal, sok passzal, összetartással és kitartással szereztük meg az egy pontot a védekező izlandiakkal szemben.

Bevallom azután az izlandi gól után már biztos voltam benne, hogy a bejegyzésnek valami olyasmi címet fogok adni, mint „Főszerepben az orosz spori”, „Hogy praktizálhat még ez az ember?” vagy valami hasonló… Aztán úgy gondoltam, talán túl erős, túl szubjektív, túl szenzációhajhász és túlságosan kifogáskereső lenne ezzel indítani, és ami még fontosabb: teljesen elterelné a figyelmet arról a tizenegy úriemberről, akik csúnyán, köznyelven szólva a belüket is kidolgozták a győzelemért, aztán pedig azért az egy pontért.

Kérdés, hol lehet ennek a meccsnek az elemzését, az összefoglalását nem túl elfogultan elkezdeni? Gundinak sem sikerült objektívnek maradnia, akkor mi, laikus szurkolók, egyszerű bloggerek miért tennénk egy ilyen meccs után?

Az osztrák meccs után nem lett sokkal könnyebb a fiúk dolga, nem csökkent a teher, az elvárás velük szemben, és egyértelműen dolgozott bennük továbbra is a bizonyítási vágy, és a drukk, hiszen mégis az EB-n vannak! És azt hiszem, ez a fajta izgatottság, és a tény, hogy egy elég erős csapattal kellett szembenézniük kicsit rányomta a bélyegét a meccsre, leginkább nyilvánvalóan az első percekre és az első félidőre. Kicsit idegesen játszottunk, voltak pontatlan megoldások, elsietett átadások és lövések (de ki hibáztathatná őket ezért?). A kisebb pontatlanságok ellenére viszont remek játékot mutatott be a válogatott mindkét félidőben, és igazán nagy hibát nem láthattunk (bár ez azért igaz a másik oldalra is).

Általában nem szeretek a statisztikákra támaszkodni, mert van, hogy egyáltalán nem támasztják alá a meccs eredményét. Gondolom, senkinek sem kell mondanom, hisz mindannyian láttunk már rá példát, hogy egy labdabirtoklási arány még messze nem mutat sokat az adott csapatok játékáról. Alacsony labdabirtoklási aránnyal játszó csapatok is könnyedén nyertek már meccseket… De hadd bocsátkozzak most mégis a statisztikákra, az összehasonlításokra, mert úgy érzem, ez a magyar csapat most igazán megérdemli a dicséretet.

Az talán nem meglepő, hogy a mai meccsen nálunk volt többet a labda. Ismerjük Izland játékát, inkább a védekezésre alapoznak, ahogy azt ma is láthattuk. Sikerült is őket egész gyorsan megszabadítanunk a labdától, a labdabirtoklást magasan nyertük (67%). De ami talán igazán figyelemreméltó az a passzok száma! Ha jól emlékszem az első 20-30 perc környékén mi már jóval 100 fölött jártunk e tekintetben, míg Izland talán 40 körül lehetett. Csak viszonyításképp az UEFA weboldalán lévő hivatalos statisztikák szerint a mai meccsen 458(!) sikeres passzunk volt, míg ugyanebben a körben a horvátok a csehek ellen 324, a belgák az írek ellen 407, az angolok walesiek ellen 435, a franciák az albánok ellen 466, a németek a lengyelek ellen 523, a spanyolok a törökök ellen pedig 628 sikeres passzt bonyolítottak le. Persze, ez az összehasonlítás nem teljesen releváns, hiszen más erősségű csapatok játszottak egymás ellen, vegyük csak például a spanyol-török összecsapást, ahol egyértelmű, hogy hatalmas a különbség a két válogatott között. De összességében úgy gondolom, e téren nagyon sokat erősödött válogatottunk, és ez egy jó út lehet a további sikerek felé vezető úton.

Visszatérve arra, ami a meccsen történt… Igen, arra a bizonyos tizenegyesre gondolok… Nos, szép szavakkal nem igazán tudnám összefoglalni, hogy mik hagyták el a számat az ítélet befújásakor, de gondolom ezzel mindenki így van, és nem is igényli senki sem most, hogy felelevenítsük orosz barátunk botlását. (Azt mindenesetre remélem, hogy valaki a fejesek közül figyeli a „munkáját”, mert nem ez volt az első megmozdulása, amit bírálni lehetne…)
Kissé megijedtem, hogy egygólos hátrányból, hogyan fog tovább játszani a csapat, és bevallom, volt néhány perc, amikor szkeptikusan azt gondoltam, lehet nem leszünk képesek összeszedni magunkat fejben ezután, de büszkén mondhatom, hogy a fiúk rám cáfoltak. Izzadva, remegve, keresztbe tett ujjakkal, könnyes szemekkel, teljes eksztázisban ültem a tévé előtt, különösen az utolsó percekben... De nem adták fel! Egymásért küzdve harcoltak tovább, az akarat és a bizonyítási vágy pedig szinte üvöltött minden fiú arcáról, és ezek az összetevők együttesen meghozták azt a sikert, amire mindannyian vártunk. Azt hiszem, ilyen meccs után csak dicsérni lehet a fiúkat, akik az osztrák meccs után most újra bebizonyították, hogy joggal vannak ott a legjobbak között, és hogy milyen büszkék lehetünk rájuk.

Aki tehát eddig nem tette még meg, az ültesse hát le szeretteit, barátait, ismerőseit, szomszédját, a szomszéd kutyáját a tévé elé, mert ezt a magyar csapatot, ezt a magyar játékot igenis megéri nézni (sőt látni KELL!), és megéri összetartani ezekért a srácokért, együtt kiszurkolni a további sikereket. Hadd szóljon továbbra is hangosan a RIA-RIA-HUNGÁRIA!

(A képek forrása: 1, 2) 

És hogy mik történtek még szombaton? Görgess lejjebb és kiderül!

***

Belga gólparádé

Kemény csatára számíthattak a Belgium-Írország meccs nézői. Az írek döntetlennel zárták az első kört a meglehetősen erős svéd csapat ellen, míg Belgium csalódottan távozott Lyonból az olaszok elleni vereség után. Így tehát minden adott volt egy izgalmas meccsre: egy boldog ír csapat, akik a jól sikerült kezdés után bízhattak a sikerben, és a felpaprikázott belgák, akik mindenképpen bizonyítani akartak. Hiábavaló volt azonban a bizakodás Írország részéről, és egy izgalmas meccs reménye a szurkolók a részéről a belgák ugyanis leigázták az íreket. Talán átírhatnám azt az első mondatot valami ilyesmire: kemény csatára számíthattak VOLNA…

Míg az íreknél csak egy helyen történt változás, a belgák három embert is lecseréltek az olaszok elleni kezdő tizenegyhez képest. Nem tudom, hogy a belgák részéről ez a tény vagy a magabiztosabb hozzáállás hozta meg a változást és a sikert végül, de már az első perctől kezdve uralták a meccset, és nem nagyon adtak esélyt az íreknek.

A meccs nagy részét tekintve az írek leginkább védekezni voltak kénytelenek, és ha sikerült is a belgák oldalára átvinni a labdát, nem tudtak maradandót alkotni, de még olykor a labdát sem sikerült sokáig maguknál tartani. Ezzel szemben a belgák folyamatos nyomás alatt tartották az íreket, sokszor a tizenhatoson belülre küzdötték be magukat, de az első félidőben nem sikerült a hálóba csempészni a labdát.

Jött viszont a második félidő, ahol egy kontrából már hamar, a 48. percben betaláltak a belgák. Az első gólszerző Lukaku volt. Innentől kezdve viszont megállíthatatlanná váltak a vörös ördögök. A 61. percben… előre is elnézést kérek a szörnyű szóviccért… Szóval, a 61. percben Witsel sem viccelt, Meunier passza után rögtön a hálóba röpítette a labdát. És hogy még inkább növeljék előnyüket az írekkel szemben Lukaku is még egyszer betalált, mielőtt lecserélték.

Nem tagadom én is sokkal izgalmasabb meccsre számítottam az ír-svéd után, de Írország közel sem tudta ugyanazt a formát hozni, mint amit a svédek ellen mutattak, és egyszerűen nem voltak képesek felvenni a versenyt a belgákkal. Bár a védekezésük az első félidőben még viszonylag jól működött, pusztán idő kérdése volt, hogy a belgák mikor találnak be először. Ilyen teljesítménnyel az íreknek nem sok esélyük lesz majd az olaszok ellen…

A belgák játékát tekintve viszont azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, az összes belga szurkoló és a semleges nézők is hasonló teljesítményre számítottak a vörösöktől már az olaszok elleni meccsen is. Talán kicsit álmosabban indultak meg, de ha ez az okosan játszó, magabiztos, immáron kicsit megkönnyebbült belga csapat jön ki az öltözőből a svédek ellen is, akkor meglehetősen nehéz dolguk lesz Ibráéknak.

(A kép forrása: 3)

***

Döntetlen portugál-osztrák meccs!

„Védeni az egy pontot minden áron” – mondta Hajdú B. István az osztrák-portugál meccs utolsó perceiben. Nem maradt más feladat a sógoroknak, mint harcolni az egy pontért, ha már gólt nem sikerült lőniük. Ez talán nem hangzik meglepően. Nem számíthattunk arra, hogy az osztrákok sorra fogják lőni a gólokat a portugálok kapujába, de az talán benne lehetett, benne volt a pakliban, hogy ugyanezt a portugálok Ronaldo és Nani vezetésével meg fogják tenni.

Pár nappal a meccs előtt 2-1-es portugál győzelmet tippeltem, végül nemhogy a győzelem, de a gólszerzés sem jött össze a délieknek. Ennek ellenére egyértelműen dominálták a meccset, rengeteg helyzetet harcoltak ki, ezek többnyire Ronaldóra voltak kihegyezve, de egyiket sem tudták gólra váltani. Összesen 23 kísérletük volt, ebből 6 kapura ment, míg az osztrákoknak csak 3(!) próbálkozásuk volt, és nagy a különbség alakult ki a szögleteket tekintve is (10-0 a portugálok javára).

Számomra nagyon meglepő, hogy a portugálok ennyi lehetőségből sem voltak képesek betalálni a kapuba, és még inkább az, hogy Ronaldo sem volt képes gólt rúgni – különösen a kihagyott büntetőt tartom furcsának. Ronaldo esetében az eddigi „gyengélkedés” oka bizonyára a túlzott akarás lehet, ami soha sem vezet eredményre. Az minden egyes megmozdulásán látszik, hogy mennyire szeretné azt a gólt, és ha sikerül neki megnyugodnia, és levennie magáról a saját maga és persze a média által elé állított terhet, akkor bizonyára beindul a gólszerzés is Ronaldónál.

Félő, hogy mind a Real Madrid sztárja, mind az egész portugál csapat eléggé fel fogja spannolni magát a következő meccsre, és azt hiszem, egy emberként kívánja most az ország, hogy ne szerdán lássuk azokat a bravúrokat Ronaldótól, amelyeket a Real Madridban vagy korábbi csapataiban már oly sokszor bemutatott.