Mikor már azt hinnénk, hogy nem tud minket jobban meglepni a sport, akkor történnek a legnagyobb csodák. Na jó, talán a tegnap esti eredmény nem volt olyan meglepő, mint például a tény, hogy Wales és Izland milyen messze jutott, de azért konstatálhatjuk meglepetésként a franciák győzelmét, hisz mindenki a németeket tartotta esélyesnek – és azt gondolom joggal. Persze, kijátszhatjuk a világbajnok kártyát a németeknél, de ezen felül is úgy éreztem, több esélye lehet a Nationalelfnek a döntőbe való bejutásra. Kompaktabb csapatnak éreztem a németeket, akik bármilyen helyzetből képesek felállni, és megfordítani a meccset. De tegnap ez nem sikerült.

A kezdőcsapatokat tekintve a franciáknál ugyanaz a tizenegy lépett pályára, akik Izland ellen, a németeknél viszont három alapember is csak külső szemlélőként vehetett részt az elődöntőben. Khedira, Gomez és Hummels hiánya alapvetően befolyásolta és jóval gyengítette a németek esélyeit. A kezdőbe így bekerült például az az Emre Can, aki ezen az EB-n még nem is játszott, és az a Schweinsteiger is, aki tavaszi sérülése után csak csereként lépett eddig pályára a válogatottban, így kissé rizikós volt szerepeltetése a kezdőben.

A meccs első helyzetét a franciák támadása hozta, a 7. percben Griezmann harcolt ki magának helyzetet a lövésre, de végül Neuer könnyedén védett. Az első percekben úgy tűnt, hogy Franciaország irányítja a meccset, de az első félidőt végül a németek uralták. Can, Özil és Müller is próbálkoztak, de Lloris minden támadást hárított. Az első félidő izgalmas játékkal telt, és meg kell mondjam, bár mindkét csapatnak szurkoltam (tudom-tudom, hát milyen szurkoló az ilyen?), és inkább az idegességtől kellett volna, hogy meghaljak, amiért egy gól sem született még, de jó volt végre azt látni, hogy mindkét csapat tisztességesen küzd egymással, tiszta szívből játszanak, és élvezik a játékot… Mert valljuk be voltak ezen az EB-n olyan meccsek, amikor küzdenünk kellett azzal, hogy nyitva tartsuk a szemeinket.

És amikor már azt hittük, hogy minden további izgalom és a gólok a második félidőre maradnak, az utolsó percekben egy francia szöglet és Schweinsteiger hibája után Rizzoli kisebb hezitálás és oldalbírói segítség után befújta a fifti-fifti jellegű büntetőt. A németek felháborodtak, a franciák felsóhajtottak, hogy mekkora lehetőséghez jutottak. Azt kijelenthetjük, hogy nem volt egyértelmű a helyet. Schweinsteiger gyermeteg hibát vétett azzal, hogy olyan magasra emelte a kezét, de azt nyilván nem mondhatjuk, hogy szándékos lett volna a reakciója – bírófüggő, hogy ki az, aki ezt befújja és ki nem. Az viszont tény, hogy a keze hozzáért a labdához. A befújt tizenegyest Griezmann értékesítette, ezzel pedig Franciaország nagy lépést tett a győzelem felé.

Bár ezután elmehettek a csapatok pihenni a mérleg nyelve egyértelműen a franciák felé billent, akik nyugodtabban és bizakodva léphettek újra pályára. A németek tovább küzdöttek, folyamatosan harcolták ki a jobbnál jobb helyzeteket, de mindegyik kimaradt, és helyzetüket az sem javította, hogy a 61. percben kénytelenek voltak cserélni Boateng sérülése miatt. Később pedig még támadóbb játékra igyekeztek váltani Götze behozatalával, de úgy tűnt, semmi sem segít, és lassan a szerencse is elpártolt mellőlük. A 72. percben Neuer kezéről Griezmannhoz került a labda, és a németek ezután már csak azt láthatták, ahogy a labda elszáguld a fejük mellett, és egyenesen a hálóba talál. Bár még volt hátra 18 perc, és a német drukkerek bizakodhattak, a szerencse végül nem talált vissza a Nationalelfhez, és ezzel Franciaország jutott a döntőbe.

No persze, ilyenkor töprenghetünk, feltehetjük a kérdést, hogy mi van, ha nincs büntető. Vajon akkor is becsúszott volna a második Griezmann gól? Vajon akkor is kimaradnak a német helyzetek? És mi van, ha a németek szerzik meg a vezetést? Sok-sok variáció elképzelhető, de nincs nagyobb klisé és igazság, mint az, hogy a sportban nincs ha. Immáron csak tényekről beszélhetünk, és a tény az, hogy Franciaország legyőzte a regnáló világbajnokot és Portugáliával néz szembe a döntőben. És tény az is, hogy Antoine Griezmann neve elé lassan odabiggyeszthetik a szent szócskát a franciák. A fiú, aki élete első Európa Bajnokságán vesz részt (méghozzá saját országában), hőssé nőtte ki magát az utóbbi hetekben. Emlékezzünk csak vissza, hogy Albánia és Írország ellen is ő rúgta az első gólt a franciáknak, (az írek ellen a másodikat is), ezzel ő juttatta tovább a csapatot a negyeddöntőbe. Ezután a németek elleni dupla után pedig bizonyára még nagyobb hőssé vált az országban, és talán ő lehet az, aki végre kitölti a Zidane utáni űrt a francia szívekben.