Vasárnap véget ért a 103. Tour de France, melynek záróakkordjaként a Champs-Élysées-n a papírformának megfelelően bajnokká koronázták a legjobbat: Chris Froome pályafutása során harmadjára nyerte a világ legnagyobb kerékpáros körversenyét! 

Ne siessünk előre, összefoglaló írásunkat kezdjük az utolsó "hét" elején, amikor is a berni pihenőnapot követően egy nehéz szakasz erejéig Svájcban maradt a karaván, a penzum az Emosson-tóig vezetett fel, kőkemény emelkedőn, emelkedőkön keresztül. Az idei Tour szisztémáját ismerve korántsem meglepő módon két szálon futott az etap, a szökevények a sikerért, az összetett-menők a másodpercekért harcoltak. Végül a bivalyerős Ilnur Zakarin diadalmaskodott, a Katyusa orosz kiválósága minden lósztársát - így a kolumbiaiak nemzeti ünnepén második helyen célba érő Jarlinson Pantanót, a hegyi pontokért sikeresen küzdő, harmadik Rafal Majkát vagy a korábban leszakadó, a zöld trikóját bebiztosítani kívánó Peter Sagant is - maga mögött hagyta, így boldogan ünnepelhetett az utolsó métereken. Mintegy nyolc perccel később, a sárga trikós Chris Froome és egykori hű csatlósa, Richie Porte vezényletével, szakadozottan araszoltak a favoritok, a brit olyannyira jól abszolválta a napot, hogy majd' fél percet adott a gyengélkedő, mint később kiderült, allergia miatt szenvedő Nairo Quintanának és még többet a megrogyás jeleit mutató Bauke Mollemának. 

Másnap, már Franciaországban, a Sallanches és Megéve közötti, 18 kilométeres, hegyi egyenkénti időfutamon aztán tovább nőtt Mr. Legyőzhetetlen fórja, főleg úgy, hogy szakaszgyőzelmet aratott. Utolsóként indulva, egyedüliként teljesítette harmincegy perc alatt a távot Froome, a főesélyes, másodikként záró Tom Dumoulinnek jóformán esélye sem volt a sikerre. A meglepően kiválóan és bátran tekerő Fabio Aru és Richie Porte követte őket, Romain Bardet hasonlóan jól kronózott, ellenben Quintana, Adam Yates és Mollema viszonylag sokat kapott, így Froome már négy minutummal "zúgott" a riválisokkal szemben az utolsó három etap előtt.

A pódiumért zajló különviadal a 19. szakaszon dőlt el, talán ez a néhány óra volt a Francia Kör legizgalmasabbja, ami 2016-ot illeti. Az albertville-i start után erős elmenés verbuválódott, Majkával, Thomas de Gendttel, Rui Costával és Pierre Rolland-nal, az Astana azonban megfelelően kontrollálta őket, nem engedte túl messzire a csoportot. Ennek ellenére a zaklatottság tetőfokát ütögette az események dömpingsorozata: esőben, szélben estek-keltek a bringások. Tom Dumoulin kezdte, a holland nagyot perecelt és megsérült a csuklója, majd az élen az épp támadásban lévő Rolland csúszott le az útról. A java még csak ezután jött: előbb Mollema találkozott közelebbről az aszfalttal (ezzel gyakorlatilag kiszállt az érdemi versenyből, minden fennmaradó esélyét elveszítette a dobogóra), majd Froome Vincenzo Nibalival karöltve produkált egy látványos, de szerencsés kimenetelű páros esést. Mindeközben az Ag2r kettőse, Romain Bardet és segítője, Mikael Cherel kihasználta az alkalmat, attakoltak, a kapitány ellépett, és a záró hegyet a Mont Blanc árnyékában már elöl kezdhette, a szökésből ittragadt Rui Costa társaságában. Mivel a portugál hamar megadta magát, a hazaiak nagy kedvence egyedül tempózhatott, ez a tempózás pedig olyannyira jól sikerült, hogy ő haladt át elsőként a Saint Gervais-i célvonalon. Ami még fontosabb volt azonban Bardet számára, az a többiekkel szembeni differencia: Joaquim Rodriguez, Alejandro Valverde és Louis Meintjes 23, Quintana 26, a Wout Poelsszel felzárkózó Froome 36, Porte 53, míg a váltógondokkal teljesítő Yates 56 szekundumra érkezett. Alaposan felfordult tehát az összetett, Bardet-t bátorsága egészen a második helyig repítette, Quintana ugrott a harmadik pozícióra, Yates visszacsúszott negyediknek, a sokat kapó Mollema tizediknek. Őrült etap volt, az biztos!

Az idei Tour egyik legizgalmasabb etapja volt a 19., nem különben a 20.

Az utolsó hegyi szakasz ennek megfelelően nem hozott akkora tűzijátékot, igaz, nagy nyertesei mellett nagy vesztesei is voltak a Megéve és Morzine közötti 146,5 kilométernek. Előbbi jelző tökéletesen illik Ion Izagirrére: a Movistar spanyolja jó ütemben gurult el lósztársaival, így Nibalival, Sagannal, Keldermannal, Pantanóval, Alaphilippe-pel, de Gendttel vagy az összetettben feljebb kapaszkodni akaró Roman Kreuzigerrel, majd miután stabilizálódott fórjuk, a kiemelt kategóriás Col de Joux Plane-en fantasztikusan taktikázott. Történt, hogy a szakadó esőben Alaphilippe és Pantano tört az élre, és sokáig úgy tűnt, duójuk felér a tetőre, és a lejtmenetben egymás között eldöntik a siker sorsát. Köszönhetően a pelotonban történteknek azonban megfordult a világ: Fabio Aru, az Astana első embere idő előtt, teljesen váratlanul megadta magát, így az Aru virtuális összetettbeli helyzetére veszélyes Kreuzigert figyelő csapattárs, Nibali azt az utasítást kapta: mehet. Ment is a Cápa, egyhamar felzárkózott a párosra, majd ott is hagyta őket, ám nem sokkal később érkezett a szintén erőre kapó Izagirre. A csúcsra hárman maradtak - Alaphilippe leszakadt -, a szakadó esőben, a csúszós downhillben pedig egy képesség döntött: a merészség. A spanyol nem volt félős, teljes gázzal repesztett, és meg is lett a jutalma, hisz pályafutása első diadalának örülhetett a Touron. Illendő megemlíteni az egész Francia Kör legaktívabb versenyzőjének járó díjat maximálisan kiérdemlő Pantanót, aki küzdeni tudásával vélhetően több nagycsapat érdeklődését felkeltette. Ami a Froome-féle sort illeti, nem szakadt meg a boly, így a majd' 18 percet kapó Arun és a Joux Plane-en utolsó erőtartalékait mozgósítő, majd magát megadó Mollemán (mindketten kizuhantak ezzel az összetett top10-ből), valamint az időközben meglépő és mintegy fél minutumos pluszt kiharcoló, ezzel egészen a 7. pozícióig előreugró, pályafutása utolsó Tourján aktív Joaquim Rodriguezen kívül mindenki egyszerre ért be, tehát érdemileg nem változott semmi: Chris Froome karrierje során harmadszor készülhetett a párizsi pezsgőzésre.

Ami aztán sörözésbe fordult, rendhagyó módon ugyanis folyékony kenyérrel pózoltak a fényképezőgépeknek az alkalomra új, sárga csíkos mezt viselő Sky-osok. Teljesen megérdemelten, tegyük hozzá: frenetikus munkát végeztek a három hét során. Deja vu érzésünk később, a befutó után csúcsosodott ki, ehhez azonban jó néhány külső tényező is hozzájárult. Párizsba érve szép pillanatot okozott az, hogy Rodriguez haladt át először a Champs-Élysées-i finiskapun, ezek után pedig indult a verseny, többen is megpróbálták a lehetetlent, de a lehetetlen épp azért lehetetlen, mert lehetetlen (ez igen!). Ami a hajrát bőszebben érintette, azt három defekt okozta: előbb Marcel Kittel szállt ki (a német nagyon pechesen hiába kapott új kerékpárt, az sem volt megfelelő, ütötte is a kormányt rendesen), majd az utolsó négy kilométerhez érve az egész nap dolgozó Direct Energie sprinterét, Bryan Coquard-t és az IAM norvégját, Sondre Holst Engert hagyta el Fortuna. Így sem hiányoztak vérbeli gyorslábúak a végjátékból, ahol megismétlődött a tavalyi történet: a Lotto-Soudal felvezette, André Greipel pedig végre megcsinálta: a Gorillának tehát összejött, ami húsz napig nem, sikerrel búcsúzott az idei Tourtól. A pontversenyt ezúttal is fölényesen nyerő Sagan lett a második, a szlovák gyors volt, de későn indított, míg Alexander Kristoff sprintelt a harmadik helyre. Froome-ék összeölelkezve gurultak át a célvonalon, ahogy azt nagy bajnokhoz méltó.

Az idei Tour de France négy megkülönböztetett trikósa: Sagan, Froome, Yates és Majka

Ami a különböző klasszifikációkat illeti, az összetettben tehát Chris Froome diadalmaskodott, 4:05-tel megelőzve Romain Bardet-t, 4:21-gyel Nairo Quintanát, 4:42-vel Adam Yatest és 5:17-tel Richie Porte-ot. A legjobb tízet Alejandro Valverde, Joaquim Rodriguez, Louis Meintjes, Daniel Martin és Roman Kreuziger egészíti ki. A pontversenyben Peter Sagan 470 egységet gyűjtve nyert, a hegyi összetett 209 ponttal csapattársáé, Rafal Majkáé lett. A fiatalok versenyében Yates nem talált legyőzőre, hasonlóan a csapatversenyben a Movistarhoz - hiába nem ők nyújtották a legerősebb gárda képét, felül tudták múlni a Sky-t. 

Szubjektív "nyertesek": a verseny hőse: Adam Yates. A verseny legnagyobb meglepetése: Mark Cavendish négy szakaszgyőzelme. A verseny pozitív meglepetésembere: Jarlinson Pantano. A verseny negatív meglepetésembere: Nairo Quintana. A verseny pillanata: Froome futása a Mont Ventoux-n. 

Ez volt a 103. Tour de France, folytatás jövőre! Nálunk pedig jövő héten, Rióban...

A képek forrásai: www.roadcyclinguk.com, www.pelotonmagazine.com, www.cyclingnews.com